Szofi próbált lenyugodni. A hűvös levegő segített rajta, de éppen csak annyira, hogy ne kezdje el kaparni a falat. Nem nézett fel, sietett az előadóba, hogy odaérjen az órára. Páran ugyan ráköszöntek, de nem válaszolt, úgy érezte, ha most felnéz, azonnal látják rajta, hogy fel van ajzva. Aztán belépett az épületbe, az előadó felé fordult, de aztán irányt váltott és a mosdóba robogott. Feltépte az ajtót, kikerült egy pár lányt, majd az első szabad vécébe lépett és magára zárta az ajtót. Fújtatott. Kellett egy pár perc míg egyenletesen tudott újra lélegezni, és még pár, hogy rávegye magát, hogy az újra az előadó felé induljon. Mikor odaért, már majdnem zárta be az ajtót az oktató, éppen csak besurrant előtte, a rosszalló tekintetre pedig egy “Sajnálom” eltátogásával válaszolt. Azonnal leült az első szabad helyre és táskáját maga elé rakta a padra. Az oktató cipőjének kopogása rázta fel egy kicsit, amint az előadó lépcsőjén lefelé lépdelve haladt a katedra felé.
A következő majd egy óra Szofi számára maga volt a rémálom. Képtelen volt koncentrálni, és amit az oktató mondott az egyik fülén be, a másikon ki. A kocsiban történteken járt az agya. Az hogy mennyire nem hagyta hidegen a jelenet, amikor a csizmája talpát nyalta a volt iskola igazgatója, és amikor elrúgta magától a férfit, egy még intenzívebb érzés kerítette a hatalmába. Utálta a férfit és ahogy megalázta, az felizgatta.  Fogalma se volt mi történik vele, a benyomások, az egész helyzet hangulata ismeretlen volt számára, ugyanakkor izgató, de felettébb idegen.
50 perc után vége lett a rémálomnak, és Szofi fellélegzett és kiviharzott az teremből. Páran utána szóltak, de még mindig képtelen volt mások szemébe nézni, azonnal a rejtekhelye vette az irányt, ami az épület alagsorának egy eldugott szegletében volt. Tudta, hogy a kutya se szokott arra járni, még a karbantartók se, a vaskos, kattogó fűtéscsövek pedig olyan vészjóslóak voltak, hogy távolról kerülte mindenki. Táskájába túrt, elővett egy cigit és rágyújtott. Nagyon ritkán dohányzott és vész megoldásként volt csak a táskájában a cigi, de pont az ilyen helyzetekre tartogatta. Pár gyors szívás, és kezdett megnyugodni, az események pedig lassan rendeződtek a fejében és párbeszédbe kezdett Önmagával.
•	Baszki, ez durva volt! Mekkora perverz dög vagy, Szofi! - mondta magának, és újabb slukkot szívott a cigiből. 
•	Nyugi, nincs semmi gond, most már minden okés! - győzködte magát tovább.
•	De hogy a picsába fogod kibírni még azt a két gyakorlati órát délig? - tette fel magának százforintos kérdést.
•	Simán Csajos, lábolgatva!
•	Te hülye vagy! Ugye nem akarsz a diri kocsijába visszaszállni?
•	Már hogyisne! Lehúzom a fószert, kell a lóvé!
•	De nem így! Ez egy perverz fasz! Mi van ha megerőszakol?
•	Ez a puhapöcs? Maximum a csizmámat. Amúgy is van nálam paprikaspray!
•	Na persze! És simán rak a kóládba egy kis ginát, aztán meg arra eszmélsz, hogy az a vén fasz már a seggedet kúrja!
•	Na ilyen nem lesz! Nem eszek, nem iszok semmit, bármit is hoz nekem!
•	Vissza se menj a kocsihoz, az a tuti!
•	Ne parázz már, a pasi egy csicska, esze ágában sincs az Úrnője akarata ellen tenni!
•	Úrnője! Hirtelen de nagy “Úrnő” lett valaki? Elolvastál vagy három cikket, és már tudod mi a dörgés? Fogalmad sincs, hogy kell bánni az ilyen alakokkal.
•	Megtanulom! Simán.
•	No persze! Aztán meg egy órán keresztül úgy kóvályogsz, mint a molylepke, mert a gyomorideg gallyra vág.
•	Nem gyomorideg! Felizgultam, te fapina!
•	És ennyi idő kell, hogy lenyugodj? Hát hogyne, hiszek neked! Valld be, azt se tudod mit csinálsz?
•	Dehogynem! Domina leszek, csak egy kicsit rögös az út, még szokni kell a helyzetet.
•	Idióta!
•	Bazd meg!

Szofi elnyomta a cigit, és kifújta a füstöt. Előbújt a rejtekből és elindult a földszint felé.

•	Domina leszek, fapina! - jelentette ki meggyőzően.

Délig tartó óráira bement, nem lógta el. Immár önmaga volt, sokkal nyugodtabb, összeszedettebb és figyelni is tudott. A perverz dög csatát nyert, a fapina pedig visszahúzódott. Immár a csoporttársaival képes volt kommunikálni, mindenkitől elnézést kért, meg egy mondvacsinált rosszullétre kente az egészet. Volt, akit ez megnyugtatott, volt, aki inkább aggódva sajnálta. Nem érdekelte, de nem akart a pletykák céltáblája lenni, így eljátszotta, amit elvártak tőle.
Az utolsó fél órában a telefonján bejelentkezett a társkeresőre, olvasgatott. Próbálta magát felvértezni némi tudással, hogy az új érdeklődési körébe ne valljon csúfos kudarcot már az első alkalommal. Megnézett még pár videót, még Csizmaszolga78 adatlapját is, és egy terv kezdett el körvonalazódni benne, majd elindult oda, ahol a diri kirakta.
A kocsi már ott várta, Szabó tanárúr pedig ahogy meglátta ugrott is ki a kocsiból, hogy kinyissa neki az ajtót. Szofi rá se hederített, mintha ott se lett volna, levegőnek nézte, bár szeme sarkából látta, hogy a férfi továbbra se néz a szemébe. A nyitott kocsiajtó előtt volt egy kis tócsa, máskor Szofi ezt kikerülte volna, de most látványosan belelépett és meg is állt benne egy picit. Most nézett csak a férfira, aki a összekoszolt csizma látványától majdnem elalélt. Szofi pedig folytatva útját beszállt a kocsiba. A férfi bezárta utána az ajtót, és sietett a sofőr ülésbe.

•	Hol a kajám, talpnyaló? - kezdte Szofi.
•	Itt van mellettem, Úrnőm! - válaszolt és nyújtotta a szatyrot a lánynak.
Szofi beletúrt, egy görög saláta volt benne és egy dobozos kóla. Éhes volt, és szomjas is, de visszafogta magát.
•	Mit hoztál nekem te nyomorék? Mi ez? - emelete fel a hangját a kezdő domina.
•	Görög salátát és kólát - jelentette ki immár félve a férfi.
•	Szart se értesz a kajákhoz, látom te fasz! A salátába nem fekete olajbogyó van, a kóla meg nem diétás! Mit gondoltál, ezt így megeszem, a seggem meg hagy nőjön a cukros szartól?! - tolta le Szofi a férfit.
•	Bocsánat Úrnőm, nem tudtam…
•	Szánalmas vagy! - vágott közbe Szofi. - Na akkor most szépen elviszel egy normális helyre, ahol kajálhatok, te pedig szépen megvársz addig. És az a minimum, hogy fizeted a cehhet! Megértetted? - emelte fel a hangját a lány.
•	Hogyne Úrnőm, ahogy kívánja! - és a férfi a nyakát behúzva elindult az autóval.

Szofi útközben a telefonját nyomkodta, amíg meg nem érkeztek az étteremhez. Valahol a belvárosban lehettek egy olyan helyen, amit Szofi soha nem engedhetne meg magának, de most úgy sétált be, mintha övé lenne az egész kóceráj. A férfi előre sietve minden ajtót nyitott neki, kihúzta a székét és hellyel kínálta. Mikor a férfi le akart ülni szembe vele, Szofi rosszalló tekintettel nézett rá.
•	Mit csinálsz? Hogy képzeled? - kérdezte vádlón.
•	Bocsánat Úrnőm! - állt fel a férfi azonnal.
•	Amíg megebédelek, neked dolgod van! Elmégy a legközelebbi szexshopba és veszel nekem egy vibrátort. Átküldtem a profilodba, hogy milyet akarok. És meg ne lássam, hogy kibontod, még a végén összegecized nekem! - emelte fel fenyegetően az ujját Szofi.
•	Igen Úrnőm, ahogy óhajtja! Esetleg az Úrnőm elárulja, hogy milyen célból van erre szüksége.
•	Semmi közöd hozzá te pöcs! De hogy lásd… Fel fogom venni videóra, ahogy lenyalod a csizmám, és este arra fogok maszturbálni azzal vibrátorral! 
A férfi se köpni se nyelni nem tudott, teljesen elkészült, és mint a villám rohant ki az étterem ajtaján, hogy teljesítse az Úrnője kérését.

Szofi nyugodtan megebédelt, nem sajnálta sem az időt, sem szolgája pénzét, hogy kényeztesse egy kicsit magát. Ugyan kicsit kilógott a gótos öltözékével, de a rosszalló pillantások nem érdekelték, ám néhány vágyakozó tekintettel is találkozott, így kezdte magát nyeregben érezni. Háromnegyed óra múltán a Csizmaszolga78 is befutott, addigra Ő befejezte az ebédet. Miután a férfi fizetett, követte őt a kocsihoz. A diri továbbra is ugrált körülötte, sőt egyre lelkesebb volt, láthatóan működött Szofi terve.

Ahogy beült a hátsó ülésre, hamar megtalálta a vibrátort, amit rendelt a férfitől, megnézte magának, majd jelentőségteljesen a táskájába süllyesztette. 
•	Vigyél vissza oda, ahol reggel felvettél, mára nincs kedvem tovább kocsikázni- utasított Szofi.
•	Hogyne Úrnőm! És ugyan nem akarok tiszteletlen lenni, de mikor kapom meg a…
•	Perverz fasz, azt hiszed elfelejtettem?! Meg fogod kapni, időben! Vezess!
•	Igen Úrnőm! - és a férfi a gázba lépett.

Fél óra után érkeztek az indulási címhez, nem volt nagy forgalom. A férfi majdnem megállt, mikor Szofi rászólt.
•	Menj tovább! Jobbra az első utca. A 27 szám előtt parkolj le! - adta ki az újabb parancsot. - Én most bemegyek ebbe a krimóba, az emeleten leszek. Öt perc múlva kövess!

Szofi kiszállt a kocsiból, meg se várva, hogy kinyissa neki az ajtót a szolgája és belépett a Pubba. Intett a pultosoknak, váltott velük pár szót, kért egy italt, fizetett és az emelet felé vette az irányt. Odafent beült az egyik boxba és várt. Csizmaszolga78 öt perc múlva jelent meg odafent. A hely teljesen kihalt volt, ilyen korán ez nem volt meglepő, csak az Szofi ült az egyik asztalnál és itta kóláját. 
•	Na te perverz vénember, most itt a fizetséged! Mássz be az asztal alá, és tisztítsd le a csizmám a nyelveddel! - parancsolta az úrnő, aki ebben a pillanatban elindította a telefonján a videó felvevőt, hogy rögzítse szolgája munkálódását. 

Csizmaszolga78 roppant akkurátusan végezte a feladatát, nem lehetett rá panasz. Nem finnyáskodott sem a koszos csizma, sem pedig az Úrnő hevesebb taposásai, rugdosódásai miatt. Csizmaszolga78 élete egyik nagy álma teljesült és minden percét ki akarta élvezni, persze csak annyit, amennyit Úrnője engedett neki. Szofi folyamatosan vette a telefonnal a szolgája nyalakodását, és a megalázott férfi látványa ismét feltüzelte. Mikor a szolga feszegette egy határokat, rendre belerúgott. Szofi benedvesedett, de még tartotta magát. A látvány felizgatta és élvezni kezdte a helyzetet, ám amikor a Szabó tanár úr a bokájánál megragadta a csizmát megérinthetett valami erogén zónát, mert Szofi majdnem azonnal elélvezett.
•	Elég volt, csicska! Mára ennyi! - és a fátyolos tekintetű lány felpattant az asztaltól és kiviharzott a Pubból.

MIkor felért a lakásba, konstatálta, hogy egyedül van, és ahogy kinyitotta az ajtót azonnal a magához nyúlt. Nem kellett sok, egy perc után akkorát élvezett, hogy a tegnapi maszturbálás kismiska volt hozzá képest. 
•	Aztakurva! - Szofi lihegett, kipirult, lábai megremegtek és erőtlenül rogyott le az előszobában.
Folyt. köv.

Szofi korán kelt. Nem hagyta nyugodni a tegnap este, és rettenetesen izgult. Általában lazán kezelte a pasis helyzeteket, de ilyennel nem volt még dolga. Nem tudta, hogy mit várjon, és tudta, hogy ha jól játssza a szerepét, igen jövedelmező lehet. Korán bejelentkezett a társkeresőre, kicsit olvasgatott a portálon, hogy felvegyen némi hangulatot és tudást, és néhány neki szánt üzenetet is elolvasott. Nagyrészt kretének tömkelege próbált a kegyeibe férkőzni, őket gondolkodás nélkül törölte és tiltotta, de néhány felkeltette az érdeklődését. Hármat szemelt ki magának, akiknek visszaírt. Az egyik a használt harisnyáját akarta megvenni, a másik a fehérneműjét, de harmadik volt igazán kedvére, aki szívesen elvitte volna vásárolni, hogy megvegyen neki bármit, amit az Úrnőjének csak tetszik. Nem akart szexuális szolgáltatásokkal is foglalkozni, bár egy-két üzenet igencsak csábító volt. Őket eltette a talonba, maradt így is bőven jelentkező, akik csak egy pillantásáért is bármire képesek voltak. Hogy a jelentkezők számát fenntartsa, kicsit turbózott a profilján, és egy megszerkesztett képet is töltött fel egy korábbi fotóiból, ahol elég dögösnek és olyan “Úrnősnek” nézett ki.
Aztán olyan negyed 8 körül ráírt Csizmaszolga78.

Csizmaszolga78: “Jó reggelt Úrnőm! Szabad érdeklődnöm a hogyléte felől?”

•	Na a kis talpnyalót gyorsan irányba rakom! - vihogott magába.

Szofi20: “Semmi közöd hozzá te kis féreg! Nem fogok veled bratyizni! Mit képzelsz, ki a pöcs vagy te?”

•	Lehet hogy erős indítás volt, de most már mindegy! - húzta el a száját.

Csizmaszolga78: “Bocsánat Úrnőm! Nem akartam átlépni a határokat!”

Szofi20: “Megbocsátok! Ma jó kedvemben találtál! Milyen kocsival érkezel?”

Csizmaszolga78: “Egy fehér Audi A7-essel, és már úton vagyok!”

•	Hmmm. Nem éppen a legjobb, de nem is egy szakadt Opel…- morfondírozott Szofi.

Szofi20: “Vezetés közben írogatsz nekem! Bazd meg! Ha ezt meglátom vagy megtudom még egyszer, az lesz az utolsó, hogy szóba álltam veled!”

Csizmaszolga78: “Bocsánat Úrnőm! Ilyen nem fog többet előfordulni! Remélem kiengesztelhetem az Úrnőmet valamivel?”

Szofi20: “Már másodszor kérsz bocsánatot és még 10 perc se telt el! Majd átgondolom, hogy mivel fogsz vezekelni! 8-kor a ház előtt legyél!”

Ezzel Szofi kilépett a beszélgetésből, és a portálról is. Nekiállt készülődni. Végül is a cél az volt, hogy dögösnek tűnjön, mégha ez nem is egy randi. Annyi azért neki is lejött, hogy ha jól meg akarja pumpolni ezeket a faszokat, akkor ki kell tennie magáért. Nem volt oda a feketéért, de ma kicsit gótos stílusban öltözött fel, végül is a hosszúszárú csizmához ez ment a legjobban, kicsit erősebb smink, fekete rúzs. Mikor megnézte magát a tükörben, elégedett volt a végeredménnyel. 
Zajt hallott a Bea szobájából. A lánnyal nem találkozott reggel, biztos a tegnap buli hatását próbálta kipihenni a szobájában, de annak örült, hogy most nem cipelt haza semmilyen pasit. Azért biztonság kedvéért bekukkantott hozzá, de látta, hogy a lány félig ruhában, kiterülve szuszog az ágyában, és olyan szag van a szobájában, hogy egy napig kell majd szellőztetni, hogy a cigi és alkoholbűz kimenjen. 

•	Na ez se megy ma sehova, nemhogy órára! - jegyezte meg epésen. 

Bezárt Beára az ajtót. 
A nagy készülődésben a táskáját majdnem otthon hagyta, pedig végül is az egyetemre akart bemenni, hiszen órája volt 9-től. Izgult. Nem minden nap fuvaroztatja magát perverzekkel, akiket még pénzre is lehúz. Biztonság kedvéért a zsebébe nyomta a paprika sprayt is, 

Még egy ideig tett-vett a lakásban, nehezen szánta rá magát, hogy elinduljon, de aztán pár perc késés után csak nekiveselkedett. Kiment a gangra, le a lépcsőn, közben próbált nyugodt maradni és idegességét palástolni. Kilépett a házból. Azonnal meglátta a fehér kocsit, ami rá várt, nem kellett sokáig keresnie a szemével. Ott parkolt az orra előtt. A benne ülő alak ismerősnek tűnt, és amikor az felé fordult akkor villámként csapta a látvány. A középiskolai igazgatója ült a volán mögött, Szabó tanárúr. 

•	Bassza meg, bassza meg, bassza meg! - motyogta Szofi. 

Nagyon nehezére esett, hogy ne forduljon meg, vagy ne szaladjon el. A férfi kiszállt az autóból. Erős negyvenes volt, sármosnak cseppet sem nevezhető. Kopaszodó, alacsony, patkányképű. Szofi utálta. Annó, még jelenése is volt az irodájában, amikor a lányvécében cigizésen kapták. A férfi megszólította.

•	Jó reggelt Úrnőm! - és a férfi enyhén meggörnyedve a földet bámulva várta a reakciót. 

Szofi elgondolkodott. Nem úgy tűnt, hogy a férfi felismerte volna, a smink, a ruha lehet, hogy megtette a hatását. Úgy döntött, belemegy a játékba, hátha megússza.

•	Szóval máris a csizmámat bámulod? Látom nem bírsz magaddal?! Gyerünk te kis féreg, nem ezért vagy itt, hogy korán reggel élvezkedj a lábamra vagy a csizmámra. Nyisd az ajtót! Mégis mire vársz?
•	Bocsánat Úrnőm! Csak meg szerettem volna megcsodálni ezt a gyönyörű lábat és csizmáját - és a férfi már ugrott is hogy kinyissa Szofinak a hátsó ajtót.
Szofi beült a férfi pedig bezárt utána az ajtót. Érezte, hogy mindenhol leizzadt, de fújtatott kettőt, és összeszedte magát. A férfi is beszállt előre és elhelyezkedett.
•	Hova vihetem Úrnőm? - érdeklődött negédesen.
A patkányképű mosolya még undorítóbbá tette Szofi számára a férfit, 
•	Az egyetemre megyünk először - válaszolt. - Utána dél körül értem jössz oda, ahol majd kiraksz és elviszel a könyvtárba. Utána pedig… Majd még meglátom.
•	Természetesen Úrnőm, ahogy óhajtja! Kíván valami zenét hallgatni útközben?
•	Igen, kapcsolj valamit. Lehetőleg olyat, amit utálsz.
•	Igenis Úrnőm! - közben a kocsi elindult.

Néma zötykölődés után a Rockrádió szignálja törte meg a csendet és valami friss sláger traktusai kezdtek el szólni a hangszóróból. Szofinak zakatolt az agya. Hülye volt. Nem kért képet, és belement egy ilyen “vakrandiba”. Ilyet többet nem csinálhat. Nem akar még egyszer így járni. Mindenkitől képet kell kérni, főleg, ha találkozó lesz belőle. A zene segített némileg ellazulni, és próbát tudomást se venni a szolgasofőrről, aki egyre gyakrabban nézett bele a visszapillantóba. 

•	Az utat figyeld, előre nézz! - utasította Szofi.
Tartott attól, hogy a férfi felismerte és ezért nézeget a visszapillantóba, vagy legalább is valami vezérhangya már elindult a férfinél. 
•	Szabad kérdeznem Úrnőmet, hogy mit kíván ebédelni? - törte meg a csendet a semmiből a férfi.
•	Ahhoz semmi közöd! - zárta volna rövidre Szofi. 
•	Csak bátorkodtam volna némi ebédet hozni az Úrnőmnek, amikor délben érte jövök - próbálta tovább Szabó tanárúr.
•	Jól van, legyen. Egy görög salátával várj és egy kólával - gondolta meg magát Szofi.
•	Ahogy óhajtja Úrnőm! Megérkeztünk - jelezte a férfi.

Szofi már ugrott is volna ki a kocsiból, de meggondolta magát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bal lábát a férfi feje mellé tette a válla magasságba. 

•	Ha jól viselkedsz, ezt este végig nyalhatod, a csizmám orrától a térdig. Most pedig kapsz egy kis ízelítőt, hogy mi is várhat rád a nap végén. - incselkedett Szofi.
A férfi kutyaszemekkel megbabonázva bámulta a csizmát, megszűnt számára világ, és merevedését csöppet se palástolva az ágyékát kezdte el fogdosni.
•	Nyald végig a csizmám talpát! - utasított Szofi.
A férfi azonnal engedelmeskedett, és szinte rávetette magát a lány lábára. Megragadta a csizmát és nyelvével, teljes hosszában elkezdte a talpat megtisztítani. Szofi összeszűkült szemmel bámulta a felaljazott férfit. A férfi rátért a talpról a cipő orrára, apró csókokat nyomott rá, babusgatta simogatta, majd a magas sarkot kezdte el szopni, és hálásan, fátyolos tekintettel nézett Szofi Úrnőre.

Szofiban megint megmozdult valami, ami hihetetlen erővel taglózta le. Felizgult. Gyorsan elrúgta magától a férfit, és kiszállt az autóból. Sietősre vette, próbálta leplezni, hogy kipirult és hogy teljesen benedvesedett. 

Folyt. köv.

Gyülekeztek az esőfelhők. Nemcsak odakint, de Szofi körül is. Szörnyű napon volt túl, csupa rossz hír, kudarc és keserűség. Odahaza nem mentek jól a dolgok, szülei betegek voltak, Ő pedig nem tudott mit tenni, hogy segítse őket. Az egyetem is egy nagy katasztrófa volt, semmi se sikerült. Képtelen volt koncentrálni, tanulni, a gondok rátelepedtek az életére. Két hete a pasija is valami cafkával szűrte össze a levet, akinek annak rendje és módja szerint ki is tette a szűrét, de a szakítás utáni gyász még igencsak munkálódott. Ráadásul ma a munkahelyéről is kirúgták, amivel legalább életbe tudta tartani a reményt, hogy fizesse a tanulmányait. És ugyan vacak diákmunka volt, de legalább fizettek érte. Kész, nincs lejjebb, mélyponton volt. Sajnálta szerencsétlenségét, de képtelen volt fordítani rajta, a sors ellene dolgozott. Az ágyában fekve pityergett az albérleti szobában, amit jövő hónaptól már fizetni se tud, és nem látta a megoldást. 
A szomszéd szobában a lakótársai hangosan nevetgéltek, már nem voltak szomjasok, és készültek az esti bulira. Neki most ehhez se volt kedve, pedig talán az egy időre felrázta volna az apátiából. Nem akart találkozni az exével, nem fog ilyen állapotban mutatkozni előtte, még azt hinné, hogy megviselte a szakítás. Nem akarta megadni neki ezt az elégtételt. 
•	Szofi! Bent vagy? - és hangos dörömbölés és Bea hangja szakította meg a lány gondolatmenetét.
•	Igen, egy pillanat! - válaszolt elcsukló hangon.
•	Csak annyi, hogy mi megyünk a csajokkal! Biztos nem jössz? - továbbra is az ajtó mögül hallotta a hangot. - Az a fasz Robi tuti nem lesz ott, amiatt nem kell paráznod!
•	Ááááh nem, köszi, tanulnom kell, holnap zéhá, és szart se tudok. - füllentette, csak hogy lerázza Beát.
•	Na jó! Hát te tudod! Na pá, mi megyünk csajos, hajnalban jövünk! Legyél rossz! - és Szofi hallotta, ahogy csapódik az ajtó.

Végre csend volt. Kifújta a levegőt, feltápászkodott az ágyról és a fürdőszobába ment. Megmosdott és belebámult a tükörbe. Ami visszatekintett rá, attól maga is megdöbbent. Árkos, kialvatlan szemek, sápadt arc, fakó haj. Elhanyagolta magát, pedig erre azért odafigyelt. Pedig Szofi gyönyörű lány volt. Az első évben az egyetemen sorba álltak érte a pasik. Egzotikus, húzott szeme igazán különleges volt, homokóra alakja, telt mellei, formás feneke, mézszőke haja és érzéki telt ajkai pedig ribancos külsőt kölcsönzött neki. Bomlottak utána a srácok, és nagyvárosba felköltöző lány pedig ki is használta a lehetőséget. Ugyan előtte nem volt nagy pasifaló, de az első év elintézte ezt is. Imádta a szexet, és jól csinálta. Volt olyan pasija, akivel egy nap négyszer is csinálták, de voltak maratoni hétvégéi is, nonstop szexszel. Az is hiányzott neki, a szex! Az mindig lenyugtatta, feltöltötte, és felszabadította a gondok alól. 
Igen ez kell, egy kis szex, és másképp fog látni mindent. Szofi megtörölközött és visszament a szobájába és elővette a laptopját. Felkereste a kedvenc pornó oldalát és elindított egy videót, amit már jól ismert. Ugyan csak sima kefélés volt benne, mindig felizgult erre a videóra és könnyen el is tudta élveztetni magát tőle. Most is belekezdett, egyik kezével benyúlt a felsője alá és mellbimbóját kezdte csipkedni, másik kezével pedig a bugyijába túrt és csiklóját simogatta. Közben fátyolos szemmel nézte a videót és kezdett egyre jobban benedvesedni, és a bizsergő érzés lassan áthatotta az ágyékát. Ekkor jött a videóban az a rész, ami mindig adott egy löketet neki, amikor a dugás félbemarad és a nedvesen csillogó faszt a lány szopni kezdi és olyan mélyre próbálta tuszkolni a szájába, ami szembe ment minden anatómiai ismerettel. Meglátta a lány torkán kitüremkedő dudort és máris a mennyben érezte magát. Az élvezet úgy jött, ahogy szokott, mélyről és robbanásszerűen. Szofi pedig nagyot nyögött, kipréselve a száján az orgazmus által felszabaduló energiákat. Visszahanyatlott az ágyra. Kicsit pihenni akart, talán aludni is. Becsukta a szemét. 
Arra ébredt, hogy egy másik videó megy a laptopján, biztos a weboldal indította el. Valami promó videó volt, ahol egy hosszú fekete lakkcsizmás lábat nyalt egy pasi, miközben a csizma tulajdonosa szinte ügyet sem vetett rá. Aztán mikor mégis ránézett a kikent-kifent domina a férfira, lerúgta magáról, majd a négykézláb pitiző faszi kezére lépett a csizmával. Szofi meredten nézte a képernyőt, és valami megmozdult benne. A szenvedő arcú pasi látványa és annak megalázása hirtelen egy számára tetsző jelenet lett. Elképzelte Robit, az exét, azt a férget, ahogy előtte ugyanígy vonaglik, és ő is tapossa a kezét, amíg nem nyüszít a fájdalomtól és könyörög. Ám a videó itt vége lett, és Szofi nem látta mi lett a végkifejlet.
•	Ezt érdemelné az összes kis nyomoronc fasz, aki átvert! A szart is kitaposnám belőlük! - hördült fel dühösen a lány. 
Lázasan kezdte el keresni a teljes videót, most már érdekelte a vége, látni akarta a megalázott férfit, ahogy beteljesedik a sorsa. Pár kattintás, némi keresés, majd egy link.
•	Bassza meg! Valami zárt oldal. - mérgelődött. - Hohó, itt a regisztráció, nem basztok ki velem! Látni fogom azt a videót, ha addig élek is. - vetette be magát a regisztrációba.
•	Mi a pina ez? Mennyi kérdés?! Ez valami perverz társkereső szarság. Na mindegy, majd törlöm magam. Még pár kattintás, és… na meg is van!
És a videó elindult. 50 perc. Szofi szinte szurkolt a dominának, hogy kínozza ki a szart is a pasiból, és hangosan kommentálta is. 
•	Ezaz! Adjál annak a gecinek! Úgy van, rúgjál belé! Most komoly, csak egy kis béna pálca, ezzel akarod elverni? Aztakúrva mekkora piros csík lett a hátán! Nem baj, megérdemli. Jesszusom! Ez tökönrúgta! Nem is kicsit! Meg mégegyszer! 
Szofi élvezte, amit lát, és ami saját magát is meglepte, felizgult. Újra magához nyúlt, és tiszta lucsok volt. Pedig semmi szexet nem látott. Egy lógó fasz, ennyi, még nem is volt merev, meg egy összevissza alázott és vert pasi. A videó végére Szofi akkorát élvezett, mint amikor egyszer egy kameruni sráccal dugott. Az volt eddig a top egy, de ez most űberelte. Szofi kész volt! Félre akarta rakni a gépet, de felugrott egy ablak.
“Csizmaszolga78 privát beszélgetést kezdeményezett!”, alatta két gomb, Elutasít, Engedélyez. 
•	Na tessék, egyből itt egy perverz fasz! Na vajon mit akar! Engedélyez!
Megnyílt egy csetfelület, és lassan mondatok kezdtek megjelenni rajta. 

Csizmaszolga78: “Bocsánat Úrnőm, hogy ilyen késői órán megzavarom bokros teendői között! Köszönöm, hogy engedélyezte a beszélgetést. Engedje meg, hogy alázatosan, szolgálatra jelentkezem!”

Szofi hangulatban volt, szíve szerint most minden pasit elküldött volna az anyjába, így csöppet se barátságosan válaszolt. 

Szofi20: “Mit akarsz te semmirekellő kis pöcs?”
Csizmaszolga78: “Szolgálatra jelentkezni, legyen az bármilyen! Ha kell adózok is érte!”

•	Mi az, hogy adózik? - Szofi nem értette. - Fizet, hogy szolgáljon? Basszus, de beteg! Na jól van, lássuk, mi lesz ebből.

Szofi20: “Jól van te kis nyomoronc. Szolgálni akarsz? Rendben! Most azonnal küldesz egy tízest a számlámra, holnap pedig elfuvarozhatsz, ahova mondom!”
Szofi úgy érezte túllőtt a célon, de már elküldte az üzenetet.

Csizmaszolga78: “Hogyne Úrnőm! De kérhetnék egy képet a csizmás lábáról, illetve, hogy holnap, ha a szolgálatom véget ér, megengedi, hogy megcsókolhassam és lenyalhassam a csizmáját?”

•	Ez most komoly? Na most már kíváncsi vagyok! - csodálkozott Szofi.
Kiment az előszobába, felkapta a csizmáját, lőtt róla egy fotót, és elküldte Csizmaszolga78-nak.

Szofi20: “Itt a fotód, te perverz vénember! Kérem a pénzt, itt a számlaszám! És holnap a mocskos cipőmet tisztára nyalhatod!

Pitty! A pénz megérkezett Szofi számlájára. A lány döbbenten nézte a telefonját, az utalást 10000 forintról. Gondolta, talán végre a sors mást irányt vesz az életében, és jó ideje először mosolyodott el.

Csizmaszolga78: “Elküldtem a pénzt! Milyen címre mehetek az Úrnőmért holnap?”

Szofi most akart kilépni a beszélgetésből, de valami indíttatás végett nem tette meg. 

Szofi20: “Legyél reggel 8-kor a Hernád utca 33 előtt.”
Csizmaszolga78: “Természetesen Úrnőm! Ott leszek.”

Szofi kilépett a beszélgetésből, és mereven bámulta a monitort, és nézte a társkereső oldal felületét. 34 olvasatlan levél. 

•	Basszus! Hacsak a negyede ekkora idióta, nemhogy dolgoznom nem kell, és tudom fizetni az egyetemet, még anyuéknak is tudok pénzt küldeni.
Szofi mosolygott, és az ablakon kinézve látta, hogy az esőfelhők alatt egy szivárvány jelent meg az égen!

Folyt köv.

Babett elérte a célját, az Úrnő vágyott rá és akarta Őt. Megkapni, megszerezni, birtokolni. A lány adott, az Úrnő pedig elvett mindent, amit kínáltak neki. Önfeledt szeretkezésbe kezdtek, az Úrnő pedig nem csak a testi vágyát elégítette ki a szolgálólánnyal, hanem uralkodási irántit is. Irányította, utasította, és ha kellett, fizikai fölényét bizonyítva, kényszerítette. A “szeretkezés” hangjai messzire kiszűrődtek, Gyuri minden sóhajt, sikolyt és nyögést jól hallott, majd elérkezettnek látta az időt, hogy kiegészítse végre a szerelmi háromszöget.
Lassan közeledett a lépcsőn felfelé, nem akarta, hogy meghallják. Tudta, hogy melyik lépcső nyikorog, vagy hogy hova kell lépni, hogy a vaskos szőnyeg elnyelje lépteinek zaját. Felajzva, mint egy megfeszített íj érkezett az ajtóhoz, de még ekkor is észnél volt, nem rontott rá a két nőre. Lassan nyitotta ki az ajtót, nehogy megzavarja az aktust. Amikor belépett egy pillanatig csak gyönyörködött a látványban, ahogy 69-es pozícióban, Babett alul, Vivien felül kényeztették egymást. A lányok keze ügyében vaskos dildók is akadtak, amik hol besiklottak, hol cuppogva szabadultak a feszülő hüvely szorításából. Gyuri kőkemény lett. Neki háttal helyezkedett el az Úrnő, szinte látta a kitárulkozó kagylót, ahogy nemcsak Vivien nektárja, de Babett nyálától is csillog az ablakon beszűrődő napfényben. 
Gyuri közelebb lépett az ágy mellé, ha Babett talán észre is vette, látszólag nem foglalkozott vele, hiszen az ő kelyhe is komoly ostrom alatt állt, és vélhetőleg erre koncentrált, és persze az Úrnő élvezetére. De aztán fektében felnézve megpillantotta közeledő Ura ágaskodó hímvesszőjét, ahogy az közeledett az Úrnő hüvelyéhez. Elmarta, és akkorát rántott rajta, hogy Gyuri majdnem orra bukott maga alá temetve a két nőt. Babett azonnal a szájába tömte a péniszt és úgy kezdte el szopni, mintha az élete múlt volna rajta. 
Gyurinak meg kellett kapaszkodnia Vivien vállában, de ezzel el is árulta jelenlétét. Az Úrnő hátra fordulva, fátyolos tekintettel nézett rá, majd a hajába markolva magához húzta. Csókban forrtak össze. Babett érezte, hogy Ura és Úrnője egymásra talált, és abban a pillanatban olyan boldognak érezte magát, mint még soha. Kivette a kőkemény péniszt a szájából és az Úrnő vágatához illesztette, segítve és irányítva a behatolást. A pénisz türelmetlenül nyomakodott előre, elsőre sikertelenül, de másodjára határozottan, ellentmondást nem tűrően nyársalta fel Vivient. Az Úrnő aprót sikkantott, és egy hatalmasat csapott Babett eláztatott punciája, majd még egyet, majd még egyet és újra. Minden döfés során, amivel Gyuri Vivien punciját ostromolta, Babett érzékeny puncijában fájdalom áradt szét. A lány mozdulni se bírt, egyrészt a terpesztőrúd nem engedte, másrészt a két test maga alá gyűrte, de legalább gyönyörködhetett az Ura és Úrnője eggyé válásában.  A boldogság, a büszkeség, a fájdalom és a kéj hullámzott át a testén, közeledve a kielégülés felé. Majd, amikor a sokadik döfés és a sokadik punciütés után Gyuri hörögve elélvezett, Ő maga is átélte a legszebb gyönyört, amit csak vágyott, amióta csak élt. Frenetikus orgazmusát nem csak a teste produkálta, egyszerre szólt a kiszolgáltatottságnak, a látványnak, a feszítő büszkeségnek, a feltörő boldogságnak és a fájdalom felszabadító érzésének. Remegve próbált úrrá lenni a testén, ám ez sok volt neki, nem bírta. Elájult.
Babett nehezen ébredt, fátyolos tekintete csak lassan tisztult, hírtelen fogalma se volt, hogy hol van. Aztán ahogy élesedett a kép, két aggódó arcot pillantott meg, akik őt vizslatták és apró pofozgatásokkal próbálták életre kelteni. 
•	Elfogyott a levegője, szegénykéből a szuszt is kiszorítottuk - hallotta távolról Babett az érdes férfihangot.
•	Csak te Édesem, te voltál a mellkasán - jött a csilingelő válasz.
•	Jól vagy Babett? Hallasz minket? - kérdezte Gyuri.
•	Igen - préselte ki magából a lány. - Csak egy perc és jobban leszek. 
•	Megmarad! - vetette oda hanyagul Vivien. - Na de mi még nem végeztünk fiacskám - lökte el magáról Gyurit az Úrnő. - Most én jövök! Ha már orvul megbasztál, akkor kölcsön kenyér visszajár! - kacagott a nő.
Vivien pedig felkapva a strapont elkezdte felszíjazni magára. 
•	Segíts! Ezek a kurva csattok meg a körmeim soha nem voltak barátok!
•	Igenis Úrnőm! - Gyuri pedig akkurátusan belekezdett a procedúrába.
Babett lassan felült és észlelte a helyzetet, tagjaiba újra visszatért az erő, tüdeje újból megtelt levegővel, és ugyan kicsit kipirult, bekapcsolódott a segítségnyújtásba.
•	Kérhetnék Úrnőm valamit? - kezdte félénken Babett.
•	Miután ilyen orvul becsempészted nekem a lompost, még további igényeid vannak? - somolygott az Úrnő.
•	Természetesen nincsenek igényeim, boldog vagyok, hogy Uramat és Úrnőmet szolgálhatom és hogy kedvükre használnak, de kérem, hogy engedje meg az Úrnő, hogy amíg revansot vesz az Uramon… hm… - itt Babett bizonytalanná vált.
•	Na mit szeretnél, áruld el! Nem tetszik, hogy megbaszom az Urad, ugye? - kérdezte Vivien ó, miközben a felcsatolt starponra síkosítót csöpögtetett.
•	Ellenkezőleg Úrnőm! Ha az Uram és Úrnőm erre vágyik, örömmel lennék a részese valamilyen formában, ha az Úrnő megengedi.
•	Nocsak, nocsak, egy kicsit sem perverz a kicsike! - mosolyodott el az Úrnő. - Nos, legyen! Miért is ne? Gyerünk cafka, nyaljad az Urad seggét, készítsd elő nekem, ujjazd meg, tágítsd ki! Gyerünk! - és Babett haját megragadva Gyuri fenekéhez nyomta a lány arcát.
Babett picit idegenkedve, de lelkesen esett neki a műveletnek. Próbálta a legkevesebb fájdalmat okozni az Urának, figyelte a férfi rezdülését, hogy a fokozatossággal a kellemetlenségtől is megkímélje. Aprólékosan haladt, érezte, ahogy enged a záróizom, és egyre több ujját tudja belekényszeríteni a szűk helyre. A férfi sóhajtásai arról tanúskodtak, hogy élvezi a helyzetet, és jól esik neki Babett munkálódása, ám mielőtt nagyon belefeledkeztek volna, Vivien elrángatta onnan. 
•	Elég lesz Ribanc, így már jó lesz! - és a lányt hajánál fogva elhúzta onnan. - Csússz be a lába közé, vedd a szádba farkát, és készülj fel, hogy nagyon meg fog telni a szád.
Babett így tett, és ismét roppant közelről láthatta, ahogy Ura és Úrnője egymáséi lesznek, bár nem úgy, mint legutóbb. A strapon lassan csúszott be, fokozatosan, egyre mélyebbre a férfi fenekébe. Amikor elérte a végső állomást az Úrnő kihúzta és lassú ütemet kezdett el diktálni. Gyuri nyüszített, hörgött, de nem vadult be. Engedelmesen fogadta magába az Úrnőt, és minden lökéssel és Babett nyelvjátékával egyre közelebb érkezett a kielégüléshez. A lány érezte, hogy soha nem lüktetett még így a férfi farka, legszívesebben a torkára húzta volna, de képtelen volt rá. Helyette a férfi tette meg, és az egyik brutális döfés után a férfi Babett torkára nyomta a farkát. A lány könnyezett, fuldoklott, de reménykedve várta a spermafolyamot, hogy részesüljön Ő is ebből a gyönyörből. Aztán Gyuri artikulálatlan üvöltése zengte be a házat, Babett pedig nem győzte nyelni a péniszből kiáramló anyagmennyiséget. Nyelte, amíg bírta, de egy idő után nem kapott megint levegőt. Most rutinosabb volt, mint a múltkor, angolna módjára csúszott ki a férfi alól, hogy a légszomjat legyűrje. Köhögve prüszkölve szabadult, arcát pedig Ura spermája és saját nyála keveredve borította.
•	Aztakúrva! - Gyuri csak ennyit mondott és bezuhant az ágyba.
•	Na most vagyunk kvittek - vetette oda Vivien, és kacagva dőlt hátra a párnájára.
Babett is kiterült, elfáradt. De arra még gondosan ügyelt, hogy az arcán összegyűlt keveréket gondosan a szájába terelje és lenyelje. 
•	Köszönöm Úrnőm, köszönöm Uram! Remélem meg voltak elégedve a szolgálataimmal?! - pihegett Babett.
•	Meg Édes Babett! - válaszolt Gyuri.
•	Miféle szolgálat? Ez csak felvételi volt, az igazi szolgálatod majd csak mostantól kezdődik - mosolygott Vivien a kipirult lánya és közelebb hajolva megcsókolta.
Mindhárman elterülve pihegtek egy percig, amikor is hangos csapódással kinyílt az ajtó, amiben Lola állt gyűrötten és meztelenül.
•	Na szép, engem meg kihagynak a jóból! Remélem azért valaki engem is megbasz, mert ez a két fasz reggel már nem bírta a strapát! - és Lola azzal a lendülettel, kacagva ugrott az ágy egy üres szegletére.

Vége.

A reggeli készülődés zaja egyre jobban átjárta a házat. Álmos tekintetek, nyúzott arcok, kávéillatól ébredező szemek. Mindenki szótlan volt. Most nem repkedtek a nagyívű poénok, a kétértelmű viccek és a sikamlós mondatok. Babett azon volt, hogy mindenkinek a kedvébe járjon, kávét főzött, reggelit készített és sürgött-forgott.
•	Hát gyerekek, ez nem mindennapi este volt! - kezdte az öregúr, mikor már túl volt a kávéján és jóízűen falatozta a rántottáját.
•	Remélem jól érezted magad Pista bá?! - érdeklődött félmosollyal az arcán Gyuri.
•	Az nem kifejezés! Lola igencsak kitett magáért - válaszolt sokat mondóan az öreg. - Minden erőt kiszívott belőlem, de szerintem Kareszből is.
•	Ahammm - Karesztől csak ennyi jutott, nem volt kedve most beszélgetni.
•	És a hölgyek? - folytatta a faggatózást Gyuri.
•	Lolácska még nincs használható állapotban, szerintem kell neki egy kis idő még, Vivien drága, pedig ahogy hallottam, már ébredezik, de szerintem ő se kapkodja el. - adott állapotjelentést Pista bá. - Viszont engedelmeddel Gyurikám, én nem várnám meg, míg a hölgyek megérkeznek, nekem indulnom kell.
•	Nekem is - vágott közbe Karesz. - Lolát vissza tudod vinni a városba? - kérdezte azonnal Karesz a testvérét.
•	Persze bratyó, megoldjuk, hagyjuk pihenni, szedje össze magát, ha már így kizsigereltétek az este.
•	Hát, mondjuk azzal vitatkoznék, hogy ki zsigerelt ki kit. Szavamra mondom, ez a Lolácska érti a dolgát, de hosszú távon inkább csak infarktust okozna - állapította meg Pista sokatmondóan.
Most mindannyian elmosolyodtak egy picit, de a jókedvet hamar felülírták a fáradt tekintetek.
•	Köszönöm a reggelit és kávét, Aranyom - kacsintott az öregúr Babettre, aki szokásos módon, elpirulva fogadta a bókot.
•	Ja, nagyon finom volt! - mondta Karesz elismerően, majd folytatta - Tesó! Megfogtad ezzel a csajjal az isten lábát, de ha meguntad, szólj csak, átveszem!
•	Köszi bratyó a felajánlott segítséget, de azt hiszem, megtartom - mosolygott a vendéglátó a szolgálóra.
A rövid beszélgetés után, az öreg és Karesz kipakoltak a kocsiba, majd nagy ölelgetések közepette búcsúztak Gyuritól. Az öreg még Babettet is megölelgette, majd egy pici csókot nyomott az orcájára, miközben a fülébe súgott. 
•	Legyél ügyes Aranyom, vigyázz erre a lókötőre! Becsüld meg magad, igazi gyöngyszem vagy, ne feledd! - majd az öreg megsimogatta a lány arcocskáját.
A két autó motorja lassan, nehezen indult a reggeli hűvösben, ám nemsokára távoli zúgásukat is elnyomta az erdő zaja. Csend ereszkedett a búcsúzkodó párosra, majd Gyuri és Babett egymásra néztek, és a férfi a ház felé bólintott.
•	Mi lesz Lolával, Uram? - kezdte aggodalmaskodóan Babett, miközben sétáltak vissza a vadászházba.
•	Mi lenne? Alszik! Ahogy ismerem, pár órát még el lesz, nem hiszem, hogy ki akar mászni az ágyból egy ilyen éjszaka után.
•	És most? Hogyan tovább? - majd becsukta az ajtót a lány.
•	Vigyél fel az Úrnőnek kávét és reggelit az ágyába! Gondoskodj róla, legyél nagyon engedelmes és odaadó! Ha jól csinálod, hamar fel tudod tüzelni, és akkor minden megy, mint a karikacsapás. 
•	Ennyi?
•	Igen ennyi.
•	Nem hiszem, hogy ennyi elég lesz Uram! Az Úrnő, gondolom nem véletlenül tagadta meg eddig Öntől magát.
•	Mindenkitől megtagadta, nem csak tőlem.
•	Azt szeretném Uram, ha ez a vágya teljesüljön, de kérhetném Uram, hogy ezt most rám bízza - javasolta Babett.
•	Mire gondolsz?
•	Engedje meg Uram, hogy megpróbáljam meggyőzni az Úrnőt. Beszélni vele, mint nő a nővel.
Egy rövid ideig Gyuri elgondolkodott, fürkészően nézte Babett szemébe. Határozottságot és erőt látott benne.
•	Jól van, hiszek benned. Próbáld meg - zárta le a beszélgetést a férfi.
Együtt készítették össze az úrnő tálcáját majd azzal lavírozva Babett elindult az emeletre. Megállt az Úrnő ajtajánál, majd halkan kopogott.
•	Gyere be! - hallatszott a határozott utasítás odabentről.
A szolgáló belépett. Az ágyban heverve pillantotta meg a Vivien Úrnőt, akinek a nyúzott ábrázata cseppet sem volt szebb látvány Pista báétól vagy Kareszétól. Lassan lépdelt a lány a tálcával az ágyhoz, az Úrnő vágyakozó pillantása látszólag a gőzölgő kávénak szólt, de Babett tudta, hogy a szolgálólány ruha is, amit viselt, segített, hogy ő is a vágy tárgya legyen.
•	Kávééééé! - nyújtózkodott a tálca felé, az Úrnő lemarta róla a bögrét és mélyen beleszippantott a kávéba.
•	Itt a reggelije is Úrnőm! - majd az ágyra helyezte a tálcát a szolgáló, és letérdelt az ágy mellé.
•	Meg tudnám ezt szokni, egy ilyen reggeli kiszolgálást! - mosolyodott el Vivien a lányra.
•	Kívánja Úrnőm, hogy míg élvezi a reggelit… kinyaljam? - tette fel még a kérdést Babett, amivel még magát is meglepte, nemhogy az Úrnőt.
•	Micsoda kezdeményezőkészség! - lepődött meg Vivien, de miután a takaróját félrehajtotta, egyértelművé tette, hogy a felkínált lehetőséggel élni kíván.
Babett nem késlekedve, azonnal az Úrnő lábai közé helyezkedett és nyelvével lassan az Úrnő csiklóját és nagyajkait kezdte el nyalogatni. A hatás nem maradt el, mélyről jövő sóhaj hagyta el Vivien ajkát. Babett nem kapkodott, nem akarta azonnal orgazmusba lovalni az Úrnőt, meg-megállt, néha az megcsókolta az úrnő belső combját, vagy nyelve mélyebbre szánkázva belenyalt a nő hüvelybe vagy fenekébe. A szolgáló érezte az erős kezeket a feje tetején, melyek még erősebb nyelvmunkára ösztökélték, de most ellenállt ennek, és maradt a komótos tempónál. 
•	Gyorsabban! - kapta az utasítást, és az Úrnő csípője is elkezdett ütemesen mozogni, hogy megkapja végre az orgazmust, amire vágyott.
Babett még egy kicsit incselkedett, húzta az időt, aztán szája a csiklóra tapadt, elkezdte szívni, majd ujjaival az úrnő hüvelyébe nyúlt, hogy fokozza az intenzitást. Az Úrnő hörgő hangot hallatott, és a testén lassú remegés futott végig, majd egy sikoly zárta le az egészet. Elélvezett. Babett figyelt a Vivien Úrnő testének reakcióira is, lassan vezette ki őt az orgazmus hullámaiból, hogy teljes legyen a kéj, így még egy ideig nyalogatta az Úrnő érzékeny részeit.
•	Ügyes kislány! - szuszogott Vivien, majd újra belekortyolt a kávéjába.
Babett felült, és térdelve vissza helyezkedett az Úrnő mellé, és várta a további utasítást. A kávé elfogyasztása után, Vivien a reggelijéhez kezdett, a szolgáló pedig figyelte az Úrnő minden rezdülését.
•	Kérdezhetek valamit Úrnőm? - kezdte bátortalanul Babett.
•	A mai reggeli szolgálatod után… hadd halljam - jelentette ki az Úrnő, bátran.
•	Az Úrnő miért nem engedi, hogy a csodás puncijába az Uram gyönyörű fasza behatolhasson?
A kérdés teljesen váratlanul érte Vivient, félre is nyelt, és csak némi köhögés után szabadult a cigányútra ment falattól.
•	Micsoda? Honnan veszed ezt? - hápogott Vivien.
•	Az Uram mondta, hogy nagyon sokáig az volt minden vágya, hogy az Úrnőjét így is kielégítse, de az Úrnőm ezt nem engedte neki.
•	Nem csak neki, senkinek se engedtem.
•	Bocsásson meg tudatlanságomért és pimaszságomért Úrnőm, de miért nem?
Vivien fürkészően kezdte el nézni Babettet. Pillanatra gondolkodóba esett, majd a tálcát az öléből visszahelyezte az ágyra.
•	Senki se érdemelte meg, hogy ezt az kegyet megadjam neki - jelentette ki Vivien.
•	Még az Uram se? Hiszen annyi mindent átéltek együtt, és azt gondolom szerette is az Úrnőt, sőt most is szereti.
•	Ugyan már te liba, ne butáskodj! Ami köztünk volt, az üzlet és játék. Vágyak megélése.
•	De az Uram vágyai nem számítottak? - kérdezte továbbra is értetlenkedve Babett.
•	Sokféle vágyát teljesítettem, igenis számítottak. Sokat adtam neki, el se tudod képzelni mennyi mindent.
•	De azt, amire igazán vágyott, azt mégsem. Miért büntette meg ennyire Úrnőm, mit vétett?
•	Hallgass te lány, mert felhúzol! - kelt ki magából Vivien.
•	Bocsásson meg Úrnőm, elnézést a neveletlenségemért, de szeretném, ha az Uram boldog lenne, és tudom, hogy addig nem lesz az, amíg ez alól a büntetés alól fel nem oldja az Úrnőm! És hogy az Úrnőnek is szüksége van erre, hiszen nincs lezárás, csak egy véget nem érő büntetés.
•	Mit képzelsz, cafka, most már elég legyen! - Vivien pirosodó arca viszont elárulta, hogy Babett jó helyen kapiskál.
•	Kérem Úrnőm! Gondolja át! Milyen csodás lenne egy lezárást és egy új kezdetet hármasban megpecsételni! Én pedig közben mindenben a kedvükre tennék… bármiben.
Vivien megrökönyödve nézte Babettet. Az elszántság, az áldozat, az akarat és ragaszkodás diadala volt ez. És talán a szerelemé. Már csak az a kérdés, hogy kié? Az Úr és a szolgálólányé, vagy az Úrnő és az egykori szolgáé, vagy talán az Úrnő és a szolgálólányé. Vagy talán mindháromé…
Vivien pedig a fürkésző pillantások között egyre közeledett a lányhoz, majd megcsókolta annak érzéki száját.
Folyt. köv.

•	Ülj le, úgy sokkal kényelmesebb! - kezdte Gyuri.
•	Inkább állnék, Uram! - jelentette ki határozottan Babett.
•	Ahogy akarod! - miközben a férfi kényelembe helyezte magát a fotelben.
Rövid csend borult a helyiségre, Gyuri próbálta összeszedni a gondolatait, mereven bámulva maga elé nézett. Babett végül csak jobbnak látta, ha leül, nem akarta helyzetet tovább feszélyezni, majd a fotel mellé, Ura lábához telepedett.
•	Négy éve kezdődött. - kezdett bele a férfi - Akkoriban eléggé unalmas életet éltem. Sokat dolgoztam, keveset szórakoztam, az életem hétköznapi volt és klisészerű. Tárgyalásokról, tárgyalásokra jártam, próbáltam mindent kihozni magamból, törtettem, másztam a ranglétrán, ha kellett felfelé nyaltam, lefelé tapostam. Esténként, ha hazaértem, hulla fáradtan zuhantam az ágyba, maximum a hétvégenként volt némi program. Kocsmáztam a haverokkal, ha nagyon kellett összeszedtem valami csajt, vagy kurvát, és annyi. Érzéketlen voltam és sekélyes. Nem voltam jó ember. Aztán az egyik tárgyaláson megjelent Vivien, az ügyfél képviseletében. Sokat nem gondoltam bele akkoriban, de még néhány munkamegbeszélés után azon kaptam magam, hogy együtt kávézunk majd vacsorázunk. Elvarázsolt az az erő, a dominancia és a tudatosság, ami sugárzott belőle. Egy hónap után beavatott a titkába és minden megváltozott. Kinyitott egy ajtót, és nem csak a lábamat tettem be rajta. Akkor még néha kirakott az ajtón, de én mindig visszamásztam az ablakon.
Babett érdeklődve hallgatta a férfit, aki soha nem beszélt még ennyire sokat magáról. Érezte, hogy amit hall, nagyon fontos, és hogy megértse, nem csak ezt a helyzetet, de a férfit is. Tudta, hogy ha igazán jó szolgáló akar lenni, minden elhangzott mondatra figyelnie kell, de a mimikára és gesztusokra is. Most találta elsőnek hasznosnak Vivien Úrnő tanításait, és sejtette, hogy nem utoljára.
•	Aztán nem csak kávéra találkoztunk, hanem szeánszon is. Elementáris volt, soha nem éltem még olyat át, mint vele, ahhoz képest, hogy nem volt köztünk szex, a szó hétköznapi értelmében. Aztán egyre több időt szánt rám, és egy idő után mélyebb érzelmeket tápláltam felé. Beleszerettem, akkor úgy hittem. Ám ez nem volt kölcsönös. Legalább is nem úgy, ahogy gondolná az ember. Kialakult ugyan egy ragaszkodás, egy függés, ami sok esetben sokkal mélyebb volt, mint egy szerelem, de mégis, hiányoztak elemek, amik teljessé tették volna. Sokat változtam, átalakultam, megtanultam sok mindent másképp látni és értelmezni, és hamar azon kaptam magam, hogy Viviennel együtt egy BDSM stúdiót vezetünk. Egy aranybányára bukkantunk. Ő hozta az ügyfeleket, én pedig megteremtettem az anyagi és egyéb feltételeket.
Babett továbbra is nagyon figyelt. Ezer kérdése lett volna, de tudta, hogy ennek most nincs itt az ideje. Minden szóért hálás volt, és szerette hallgatni az Ura hangját is. Állát a férfi térdére rakva figyelte a férfi arcát, gyönyörködött a meg-meg ugró ádámcsutkában és szívta be egyre jobban a férfi illatát. Ha volt is benne dac és harag, már nyoma se volt. Újra csak a szerelmes lány volt, aki minden pillanatért hálás volt, amit Urával tölthetett.
•	Évekig jól ment minden. Az üzlet pörgött, sorba jöttek az ügyfelek, aztán bővítettünk. Jöttek a rendezvények, workshopok, partik és sok minden más, és lassan Viviennel a kapcsolatunk is átalakult. Gépies lett, unalmas, anyagias, de a hierarchia megmaradt, holott ennek is követnie kellett volna ezt az átalakulást. Vivien ragaszkodott az előjogaihoz, a szolgaeskühöz, a függéshez, én viszont már nem. Aztán kezdtem ebbe belefáradni, és lassan kezdtem elhanyagolni a dolgokat. Az üzlet már ment magától, nem kellettem hozzá. Feleslegesnek éreztem magam és depresszióba estem. Vivien aggódott, de igazából saját maga miatt, próbált felrázni, de nem engedett bizonyos feltételekből, így nem járt sikerrel. Önző volt, hiszen ilyen a természete, ezt nem róhatom fel neki.
Babett szóra emelte a száját, de aztán visszafogta magát. Még volt az Urának mondanivalója, és nem akarta ezt megszakítani. A férfi észrevette, hogy a lánynak közölni valója van, el is hallgatott egy pillanatra, de miután látta a lány csillogó és érdeklődő szemét, csak megsimogatta az arcát és folytatta a monológot.
•	Elvonultam egy kicsit, hogy átértékeljem az életem. Aztán meg belevetettem magam a hedonizmusba. Ezek váltakoztak, néha napról napra. Kiégtem. Célokat kerestem, de semmi se érdekelt. Aztán Vivien megkeresett újra, és kiutat ajánlott, új célt és új lehetőséget. Megtalált téged, és azt mondta, hogy te tudnál újra felrázni engem, mert minden meg van benned, amit keresek, és ami megmozgat. Azt mondta, hogy ha igaza van, és felrázol, akkor sokkal jobban leszek, és a kettőnk kapcsolata is megújulhat, lesznek új célok és lehetőségek. Ha pedig tévedett, akkor belátja a hibáját, és újragondolja a kettőnk kapcsolatát. Persze ellenkeztem, de ugyanakkor kíváncsi is voltam. 
Most már Babett nem bírta ki, hogy közbe ne szóljon, annyi minden kavarodott benne, és válaszokat akart végre.
•	És mire volt jó ez a színjáték? - vágott közbe a lány.
•	Hm. Vivien irányításmániás. Megtervez mindent, néha ez kicsit mesterkélt, de tagadhatatlan, hogy érti a dolgát. Mindent előre kitalált és egy olyan mesterséges közeget alakított ki, ahol a velem kapcsolatos terveit kontrollálhatja. Bevonta Alexet a szubját, Pista bát, a volt férjét, a bátyámat, aki szintén szerette volna, ha jobban lennék, sőt, még Lolát, egy másik szolgálólányát is odaadta Karesznak használatra. Ám van, amit még ő se tud irányítani, az pedig az érzelmek, no meg persze téged - mosolyodott el a férfi.
•	És akkor mi volt az Úrnő célja? - nézett zavarodottan Babett.
•	Nehéz megmondani. Szerette volna, ha minden úgy lenne, mint régen. Sok mindenben igaza lett, felráztál, ez nem is kérdés, de nem számolt azzal, hogy ilyen rövid idő alatt érzelmi vonulata is lesz a kapcsolatunknak, és hogy téged nem tud megtörni. Sőt. Bizonyos értelemben te törted meg Őt, hiszen képes voltál neki ellentmondani, sőt, még le is feküdt veled, mert ez annyira felizgatta, hogy még az irányításról is lemondott, pedig Vivien alapvetően aszexuális.
•	De Uram! Ön honnan tudja...
•	Felvettem az egészet videóra. Van egy kamera a szobájában, amit ígéretem ellenére bekapcsolva hagytam.
•	És Ön látta Uram, hogy az Úrnővel szeretkezek? - pirult el Babett.
•	Igen, és meg kell mondanom, régen vágytam már, hogy ilyet lássak, és hogy veled tette mindezt, teljesen felizgatott.
•	Ön akkor még tényleg nem feküdt le az Úrnővel? Hogy lehet ez?
•	Tényleg nem. Viviennek nincsenek ilyen jellegű vágyai is igényei felém, és természetesen sose engedte nekem, hogy a szex hétköznapi formáját is űzzük. Én viszont szerettem volna. És őszinte leszek, most is szeretném.
•	Uram! Akkor Ön az Úrnőt szereti? - a lány szemében pedig némi szomorúság csillant.
•	Igen, és téged is. Mindkettőtöket. Arra vágyok, hogy együtt éljük meg mindezt, és hidd el, az Úrnő veled kapcsolatban se érzéketlen, sőt, láthatóan, te fel tudod izgatni - simogatta meg a lány arcát újra a férfi.
Babett egy pillanatra gondolkodóba esett. Továbbra se értette az Úrnő motivációját, bár kezdte kapisgálni, hogy ez az egész hétvége egy megrendezett játék volt. Ám tudta azt is, hogy számára ez igenis valós volt, minden történéssel, megaláztatással, fájdalommal, alárendeltséggel és szexszel együtt. Neki ez nem játék volt. Neki ez egy élő, lüktető, érzelmekkel teli és emberi volt. Mégis, csak játszottak vele? Kihasználták? Kényszerítették? Megalázták? És Babett ekkor döbbent rá. Élvezte. Minden percét, még ha érzelmileg néha úgy is érezte, hogy beleroppan, akkor is élvezte. Annyira perverz volt, gátlástalan, és annyira intim, hogy a kislábaujját is megbizsergette… és még most is.
•	Uram! Árulja el mit szeretne, és minden erőmmel azon leszek, hogy ez teljesüljön! - mondta ki végül Babett. - Én csak arra vágyom, amire az Uram is, és ha ezért színjátékok sorozatát kell végigélnem, megteszem. Csak azt szeretném, ha boldog lenne - hajtotta le Babett a fejét megadóan Ura előtt.
•	Nem akarok színjátékot, kicsi Babett. Téged akarlak és Vivient, együtt, egyszerre. Ő a múlt, amit nem tudok elengedni, de te vagy a jövő, akit meg nem akarok - nézett lány szemébe a férfi. - Nemsokára Karesz, Lola és Pista bá távoznak. Utána miénk a ház. 
•	Értettem Uram! Természetesen mindenben a rendelkezésére állok - jelentette ki a lány.
•	Helyes! Akkor ideje, hogy elköszönjünk a vendégeinktől, hogy utána végre mindkettőtök az enyém legyen. Ha valaki, akkor te tudod csak erre rávenni Vivient!
Folyt köv.

Késő volt már. Babett az Ura ajtaján kopogott, de nem jött válasz. Pillanatra elgondolkodott, hogy benyithat-e, de nem akart illetlen lenni. Picit várt és újra kopogott. Semmi, továbbra se. Kicsit elkenődött, és elindult a sajt szobája felé. Fáradt volt, tudta, hogy jól fog esni a pihenés, de hogy ezt nem Ura karjaiban tehette meg, elszomorította. 
Benyitott a szobájába, majd levetkőzött. Felkapta a törülközőjét, majd a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon. Miközben engedte magára a vizet, elmerengett. Nagyon jól esett a simogató melegség, ami a zuhanyrózsából áradt, megnyugtatta, elringatta, elálmosította. Nagyjából törülközött meg csak, úgy ment vissza a szobájába és azonnal ledobta magát az ágyára. Betakarózott és a tükör felé fordult. Nem is ismert magára. Elgyötörtnek látta magát, testileg és lelkileg is, de nem a fájdalom vagy a fáradtság okozta mindezt, hanem az egész napos fizikai és lelki igénybevétel. Soha nem volt még ilyen napja, boldog volt és egyben félt is. Boldog volt, mert volt Ura, aki mellett igazán az lehetett, amire vágyott, és rettegett, hogy holnap talán már nem lesz. Hogy végeszakad ennek a csodás álomnak, és a boldogság faképnél hagyja. Nem akarta ezt. Még egy picit nézte a fáradt tükörképét, fürkészve saját magát, aztán lassan álomba szenderült.
Álmában ismét Ura mellett ült a padlón, a férfi pedig mellette a fotelben kényelmesen. Babett nyakán nyakörv volt, a póráza Ura kezében, amit oly erősen szorított, hogy keze is kifehéredett. Babett szeme könnyes volt, a férfi tekintete pedig gyászos.
•	Édes, kicsi Babett! - hallotta a férfi hangját.
•	Igen Uram, mit kíván tőlem? - szipogta a lány.
•	Itt az ideje, hogy átadjalak az új Uradnak! - hangzott lemondóan.
•	De Uram! Valami rosszat csináltam? Kérem, hagy maradjak, Önt szeretném szolgálni! - pánikolt a lány.
•	Tudod, hogy nem tehetek semmit. Csalódtam benned, engedetlen voltál, és hazudtál nekem.
•	Uram, kérem! Könyörgöm! Jóváteszek mindent! Ne tegye ezt! - kapaszkodott Babett a férfiba.
Ekkor a férfi kezéből a póráz egy másik kézbe vándorolt, a nyakörv pedig megfeszült. A kép kezdetben homályos lett, majd elsötétült.
Babett riadtan ébredt! Le volt izzadva, alatta az ágynemű is tiszta víz volt. Pánikolva pattant fel és rontott ki a szobájából, és kopogtatás nélkül rohant át Ura szobájába. A férfi az ágyban aludt, de a zajra felrettent és felnézett a ziháló lányra.
•	Kérem Uram! Nagyon rosszat tettem! Bocsásson meg! Kérem, ne küldjön el, ne adjon oda! - és borult térdre az ágy mellett az ébredező férfi mellett.
•	Tudom Babett! Tudom! - simogatta meg a lány fejét a férfi.
A lány azonnal belekapaszkodott a kézbe és csókolta, ahol csak érte és bújt Ura mellé, ahogy csak tudott. A férfi pedig a takarót félrehajtva hívta be maga mellé az ágyba.
•	Ármányt szőttem Uram Ön ellen! Bocsásson meg nekem! - és a férfi mellkasába fúrta magát a felzaklatott lány.
•	Tudok mindenről édes Babett! Nem haragszom rád! - nyugtatta tovább a lányt, majd csókkal hallgattatta el a szolgálót, és átkarolta a lassan lenyugvó Babettet.
A férfi először apró csókjaival árasztotta el a ragaszkodó lányt, majd simogatta, és megragadta. Babett átadta magát teljesen Ura akaratának, érezni akarta, hogy birtokolják, felizgatják és megbasszák. Hamar egymásba fonódtak, de férfi maga alá kényszerítette lányt, aki azonnal megérezte Ura merev péniszét. Vágyott rá, rettenetesen, de tudta, hogy nem ő irányít. A férfi viszont most olvasott a vágyaiban, és a pénisz lassan utat talált Babett nedvesedő hüvelyébe. Amikor a behatolás megtörtént, a lány felnyögött. A pozíció, a helyzet vagy a férfi erekciója miatt, nem tudni, de annyira feszítette most, mint korábban sosem. A férfi mozdulatai lassúak voltak, komótosak, de kitartóak. A pénisz egyre mélyebbre hatolt, úgy ingerelve Babettet, hogy az apró feszítő fájdalmak a kéj hullámaiba kezdtek átcsapni. Babett gyorsítani szeretett volna, gyors orgazmust akarat, de minden siettető próbálkozását a férfi megakadályozta. Hiába tolta magát a férfira még gyorsabban és mélyebben, az nem engedte, hogy a lány átvegye az irányítást. Babett megadta magát, odaadóan simult a férfihoz, hogy megadjon neki minden élvezetet, amire csak képes volt. Nem ő volt a fontos, tudta. Ha kap bármit is, az ajándék számára, amit elfogad, ha nem, akkor az a dolga, hogy örömöt, élvezetet és boldogságot okozzon. Még jobban magába engedte a férfit, kinyílt teljesen, és ahelyett, hogy saját csiklóját kezdte volna masszírozni, a férfi heréit kezdte el. Gyuri felnyögött, az újabb ingerlés megtette a hatását. A tempó fokozódott, a cuppogó hangok most már egy gátlástalan kefélést sejtettek, nem pedig egy szeretkezést. Babettet használták, és az érzés eluralkodott a lányon, ami a nehezen kibontakozó orgazmusát újra belendítette. Aztán amikor a férfi hörögve élvezett el és pumpálta tovább a lányba a spermát kitartóan, Babetten is átsöpört a kéj és a hüvely rászorult a péniszre. Az míg elernyedt egy ideig még a lányban volt, majd lassan kicsusszant. 
Az álom ezután hamar elérte mindkettőjüket.

***
Hajnalban Babett az ágyában ébredt. Zavarodott volt, nem értette mit keresett itt. Emlékezett, hogy átment az éjszaka az Urához, bevallott mindent, és hogy egy csodás dugásban volt része. De most, hogy ébredéskor a szobájában volt, attól tartott, hogy azt is csak álmodta. Aztán megérezte Ura illatát magán, és tudta, hogy nem álom volt. A férfival volt az éjjel, csak biztos visszahozta őt az ágyába. De miért tett volna ilyet? 
Odakintről zajt hallott.
Gyorsan kidörzsölte az álmot a szeméből, és kikelt az ágyból. A fotelen hagyott köntösét öltötte magára, és lábujjhegyen az ajtóig merészkedett, hogy hallgatódzón kicsit.
•	Köszi Főnök a vendéglátást, igazán emlékezetes volt! - hallott a Alex hangját.
•	Biztos, hogy nem maradsz legalább ebédig? - kérdezett a vendéglátó.
•	Nem, nem. Az Úrnő szeretné, ha mindent előkészítenék estére. Tudod főnök, a vasárnap esti paypigek mindig a legproblémásabbak. 
•	No igen, emlékszem még. - merengett el Gyuri.
•	Babett rendben lesz? - kérdezett aggódva Alex.
•	Nem tudom, remélem.
•	Mikor mondod el neki?
•	Ma! Még ma! - közölte határozottan a férfi.
•	Hát. Sok szerencsét hozzá! Remélem, találkozok még vele. - sóhajtott fel Alex. 
A két férfi búcsúzkodott, majd Alex visszafordulva még egy kérdést tett fel a házigazdának.
•	Főnök! Lehetne, hogy legközelebb valamilyen más szerepet kapjak? Nem mondom, ez is érdekes volt, de jobb lenne valami testhezálló. Rohadt nehezen izgultam fel este Babettre, ha nem adsz a pirulákból fel se állt volna. Lehetne, hogy valami fiúcskát vagy sissyt kell legközelebb tesztelni?
•	Meglátjuk, még az is lehet. Köszi Alex a segítséget! Hálás vagyok. Üdvözlöm a többieket! Remélem este neked is meglesz a szórakozásod! - búcsúzott el Gyuri.
Babett nem értett semmit. Az kihallgatott beszélgetés zavaros volt és logikátlan. Alex úgy beszélt, mintha aggódna iránta…. meg mintha az Úrnőnek dolgozna... meg valami paypigekről is szó volt... meg ezek szerint Alex meleg. Semminek se volt értelme. Mi a franc folyik itt? Meg valami szerep... meg tesztelés… és mit kell elmondania neki az Urának. Babett szédülni kezdett, le kellett ülnie az ágyra. Próbálta átgondolni az eseményeket és a hallottakat. Miután lassan megnyugodott, papucsot húzott, és kilépett a folyosóra. Majdnem beleütközött az Urába, aki a szobája felé igyekezett.
•	Bocsánat Uram, és elnézést kérek a tiszteletlenségemért, - kezdte Babett - de elárulná, hogy mi a fene folyik itt? - emelte fel a hangját a lány, és szeméből hol az értetlenséget, hol a düh sugárzott.
A férfi sóhajtott majd biccentett egyet.
•	Gyere a szobámba, elmondok mindent - hívta maga után, beletörődően a vendéglátó.
Babett belépett a férfi szobájába, megállt az ajtóban, majd bezárta maga után. Nem ült le, türelmetlenül várta, hogy a férfi belekezdjen a magyarázatba.
•	Ahhoz, hogy mindent megérts, először el kell mondanom magamról valamit - kezdte Gyuri a vallomást.
Folyt. köv.

Babett próbált megnyugodni, de nagyon nehezen ment. Az emeleti fotelben gubbasztott, az arcát és a szemét törölgette és reménytelennek látta a helyzetét. Fél óra is eltelt, mire végre abbahagyta az önsajnálatot és a sírást. A háttérben közben folyamatosan hallotta, ahogy Lolát egy pár szobával arrébb igencsak használják, ahogy Karesz és Pista bá felváltva kefélte vagy isten tudja mit műveltek vele. Undorodott most ettől. Próbálta kizárni a kiszűrődő hangokat, és próbált a saját helyzetére koncentrálni. Még egy rövid ideig morfondírozott, aztán döntött. Tesz még egy utolsó próbát, hogy rendbe hozzá, amit elrontott, hátha…
Rendbe szedte magát, majd odalépett az Úrnő ajtajához és bekopogott.
•	Bújj be! - hallatszott Vivien hangja odabentről.
Babett belépett, elszántan és felkészülve mindenre.
•	Te meg mit akarsz? Nem volt még elég, amit műveltél? - kezdte szikrázó szemekkel az Úrnő.
Babett lehajtott fejjel térdre rogyott, és felvette a Nadu pózt, hogy az Úrnő bocsánatát elnyerje.
•	Bocsásson meg nekem Úrnőm! Szörnyen restellem, hogy tiszteletlen voltam és hogy megsértettem! Tudom, hogy nem érdemlek semmit, még azt se, az Úrnőm lábanyomát számmal illessem. De ha tehetek bármit, hogy az Úrnő jobban érezze magát… kérem, rendelkezzen velem! Felettem! Ahogy jónak látja. - mondta végig monológját megtörten Babett.
•	Kibaszott ribanc! Elloptad a szolgámat, vérig sértettél, megaláztál, most meg itt próbálsz törleszkedni? - sziszegte az Úrnő. - Ezer kín is kevés volna, hogy ezt megbocsátsam. Mégis, mit képzelsz? 
Egy perc csend állt be a helyiségbe, a két nő nem szólt semmit. Az úrnő dühösen mászkált, a szolgáló pedig mereven ült tovább a padlón
•	Örökre elveszem Öntől Gyurit! - emelte fel a fejét a lány.
•	Mit mondtál? - váltott haragosra Vivien.
•	Jól hallotta Úrnőm! Elveszem örökre Öntől. Soha többé nem fogja látni, nemhogy játszani vele. Nem akarom ezt tenni Úrnőm, tudom, hogy Önnek is fontos Ő, de én hajlandó vagyok osztozkodni. Nekem az Uram kell, önnek a szolgája.
•	Te egyezkedni akarsz, hogy jössz te ah…
•	Vagy ez, vagy semmi - vágott az Úrnő szavaiba Babett.
Vivien szűkölő szemekkel nézett a lány szemébe, és meglátott valamit, amit ott eddig soha. Elszántságot.
•	Azt hiszed képes lennél elvenni… örökre? - Vivien hangjában most érződött először a bizonytalanság, persze mindez némi pökhendiséggel keveredett.
•	Nem tudom, de nem hiszem, hogy az Úrnőm, megkockáztatja ezt. Márpedig én mindent meg fogok tenni. Egyezzünk meg Úrnőm, és fogadja el az ajánlatomat! Kérem! Nem akarok háborút, de ezért a férfiért én bármire képes vagyok.
•	Nem vagy semmi. -  jelentett ki immár nyugodtan Vivien. - És mégis, hogy képzelted ezt? Most engedtem el, szabad az… Urad! - kezdett a terv irányába érdeklődést mutatni a domina.
•	Mondjuk így. Az Úrnő, csak úgy bocsát meg nekem, ha a szolgálatába állok, és csak az övébe, előző Uram pedig átad. De ki lehet váltani ezt, ha az Uram újra az Úrnő szolgája lesz, akkor én szabad leszek, és szolgálhatom tovább az Uramat.
•	Nem fog belemenni. Most szabadult meg. - fürkészte a lány arcát a válaszért.
•	Igazából... nem akart megszabadulni. Láttam rajta. Mindkettőnkre vágyik, de most már nem tehet semmit, hogy változtasson ezen. De én szeretném megadni neki azt a boldogságot, amire vágyik. Önre Úrnőm, akit szolgálni akar, és Magamat, hogy szolgálhassam Őt. - hozta ki a következtetést Babett.
•	Pfff. Kockázatos terv. Át fog látni rajta. - morfondírozott Vivien, és úgy nézett a lányra, mint még soha, cinkostársként.
•	Lehet, de nem fogja érdekelni. Mindent megkap, amit akar, anélkül, hogy az ujját meg kellene mozdítania. Csak mi fogjuk tudni az igazságot, és senki más. - mondta ki a szentségtelen megállapodás arany igazságát a lány. 
Az Úrnő gondolkodóba esett. Leült az ágyra és farkasszemet nézett a lánnyal, hogy felmérje, hogy kivel is van dolga igazán.  
•	Rendben van, megbocsátok, megegyezünk, de van egy feltételem! - hajlott az Úrnő a megállapodásra, és a szemében megvillant a vágy, a lány terve felizgatta.
•	Hallgatom Úrnőm!
•	Vetkőzz le! - nézett rá Vivien a lányra olyan szemekkel, mint akit most azonnal felfalnak.
Babett felállt, ledobálta a ruháit, majd felvette a Várakozás pozíciót. 
•	Ezzel fogjuk ezt megpecsételni - majd Vivien a lányhoz lépett, megcsókolta, és megharapta az ajkát.
Vivien azonnal Babettnek esett, ledöntötte az ágyra, és miközben hevesen csókolta, a fiatal testet simogatta. A cirógatásra olyan érzékenységgel reagált a lány, mint Urának egyetlen érintésére se. A két nő most nem mint Úrnő és szolgáló volt, hanem mint két szerető fonódott egymásba. Babettet az új élmény kerítette hatalmába, hogy tilosban jár, a női érintés, az illatok és a domina lángvörös haja. Megrészegült a hévtől. Sose gondolta, hogy ezt élvezni fogja, de a teste másképp reagált. Már amikor Lolát kellett nyalnia, akkor is felizgult, de most, ahogy az Úrnő teperte le és játszott a testével, igaz gyönyör volt számára. Aztán amikor 69-es pózba helyezkedtek, elszabadultak az indulatok, és nem csak Babett, de Vivien is falta a lány csiklóját. Az első orgazmusok elsöprőek voltak, és esze ágában se volt egyiknek se abbahagyni. Előkerültek a dildók, a vibrátorok, és elmosódtak a határok a két nő között. Ez most nem egy Domina és egy szubmisszív lány játéka volt, ez két egyenrangú nő szövetségének megpecsételése, nem volt alá és fölérendelt, csak élvezet, orgazmusok és vágyak megélése. 
Egy óra után Babett az Úrnő hasára hajtott fejjel pihent, Vivien pedig cirógatta a lány haját.
•	Ez nagyon kellett már! - kezdte a domina.
•	Nekem is nagyon jól esett Úrnőm! - pihegett izzadtan a szolgáló.
•	Persze, remélem, hogy szövetségkötésünk ezen módja kettőnk között marad!
•	Természetesen Úrnőm, ahogy óhajtja, tőlem senki se tudja meg - jelentette ki Babett.
•	Helyes!

***

A földszinten Gyuri a monitor előtt ült, mosolyogva nézte a képet, ahogy a két nő az utóbbi óra heves pillanatait próbáltak kipihenni. Majd leállította a laptopon a felvételt és a kamera élőképét nézte tovább. A felvételt közben archiválta és a többi értékes videoanyag mellett egy új mappát hozott létre Babett néven, a felvétel ide került felmásolásra.
•	Szóval szövetség, nőegylet meg összeesküvés! - mosolygott magában. - No azt majd meglátjuk, kis boszorkák! - majd a Vivien mappára kattintott, és az ott sorakozó videókat vette számba. - Egy még hiányzik, de már nem sokáig! - konstatálta magabiztossággal.
Folyt. köv.

Babett szobájába mentek. A férfi betolta az ajtót, és a nyakába csimpaszkodó lányt az ágyára rakta.
•	Megjöttünk! Engedj el, mert megfojtasz! - suttogta a férfi.
•	Bocsánat Uram, de annyira jól esik - kért elnézést Babett, és elengedte a férfi nyakát.
•	Most szeretném, ha pihennél, felmenetelek a hétvégi szolgálat alól.
•	Kérem ne, Uram! - tiltakozott ijedten Babett.
•	Nagy kalamajkát okoztál, rendbe kell hoznom a dolgokat. Bár nem lepett meg, hiszen erre fogadtam, igaz nem hittem volna, hogy elmész a falig és vissza. 
•	És most mi lesz velem, drága Uram? Nem akartam bajt okozni!
A férfi most leült az ágyra, és megsimogatta a lány arcát.
•	Hát, nem egyszerű a helyzet az biztos. Két lehetőség van - kezdett bele Gyuri. - Az egyik, hogy kiadom az utad, eleresztelek, mert megszegted a szabályokat, ebben sajnos Viviennek igaza van. Mégha engem meg is szabadítottál, amiért végtelenül hálás vagyok, ezt akkor se lett volna szabad megtenned. Úgy cselekedtél, ahogy sohasem lett volna szabad egy dominával szemben. Elfelejtetted hol a helyed, és hogy ki az alárendelt és ki a domináns. - tartott egy pici szünetet a férfi - A másik lehetőség, hogy egy komoly büntetést kapsz, mert az engedetlenségedet meg kell büntetnem. Ha most ezen túllépnék, Önmagamat hazudtolom meg, és te se tudsz majd úgy rám nézni, mint eddig.
•	De Uram! A szabadságáért cserébe nem tud nekem megbocsátani.
•	Dehogynem, de akkor nem lehetsz a szolgálóm. Ha ezt kéred, rendben, de akkor most elválnak az útjaink és mindketten éljük tovább az életünket, külön, akár mennyire is mást szeretnél. Ez vagy a büntetés?
•	Kérem Uram! Bármilyen büntetést elviselek, kérem, ne küldjön el! Mindent megteszek! - könyörgött pityeregve a lány.
•	Viviennek is ezt mondtad, mégis ellentmondtál neki - vonta le a nyilvánvaló következtetést a férfi.
•	Sajnálom! Igaza van Uram! Mégis, ha tehetek bármit, hogy helyrehozzam ezt, kérem… árulja el!
•	Nos. A helyzet, hogy te is lásd. Vivien elvesztette egy szolgálóját, és ezt bizony pótolni kell. Ráadásul megsértetted és nagyon haragszik rád. Két dolgot kell tenned. Egy. Szerezni neki egy másik szolgálót. Kettő. Nagyon alázatosan bocsánatot kérni tőle, és akármit is kér tőled, megtenni, mert bizony egy bocsánatkérés nem lesz elég.
•	Értem Uram! Már az elsővel is bajban vagyok, nemhogy a másodikkal. Honnan szerezhetnék neki egy másik szolgálót?
•	Alex - jelentette ki egyértelműen Gyuri.
Babett csodálkozva nézett a férfira. 
•	Viviennek tetszik a fiú, de sajnos az Úrnő bocsánatához, neked kell beszélned Alex-szal, és meggyőzni őt - folytatta a férfi.
•	Menjek át hozzá, és kérleljem, hogy legyen az Úrnő szolgálója? - értetlenkedett a lány.
•	Valami ilyesmi. Alexnak is bejön az Úrnő, és a szolga szerep is, de ő meg rohadt féltékeny rád. Szóval eléggé lehetetlen feladatnak tűnik, és biztos nagyon meg kell alázkodnod mindkettőjük előtt, hogy ezt összehozd. Persze megpróbálhatom én is megoldani mindezt, de ha ezt végigcsinálod, a büntetésedet is letudjuk, helyrehozol mindent, és… végre semmi sem áll majd közénk.
•	Kaphatok egy kis gondolkodási időt? - kérdezte bizonytalanul Babett.
•	Igen, de nem sokat, mert Vivien türelmetlen fajta, Alex meg egyre féltékenyebb, ahogy telik az idő. Ne feledd, azt hiszi, hogy te meg én éppen szeánszon vagyunk az Úrnőnél!
Babett gyűlölte ezt a helyzetet, de tudta, hogy csak magának köszönhetett mindent. Minden vágya volt, hogy az Urát szolgálja, és hogy őt boldognak lássa, mégis ehhez két olyan emberen vezetett át az út, akiket nem szívlelt. És isten tudja, mit kell ezért megtennie. És igen, önző volt, akarta a férfit, és azt is, hogy a férfi akarja őt. Vágyott az érintésére, a kéklő tekintetből áradó mélységre, az óvó karjára és a farkára. Tudta, hogy ezt a harcot már régen elvesztette, már akkor amikor leparkolt a vadászház előtt. 
•	Megteszem.
•	Babett édes, óvatosan! Ha most elbuksz, nincs visszaút hozzám. De ha teljesíted, végtelenül büszke leszek rád és a szolgálóm maradhatsz, Vivien elfogad majd és Alex is végre megnyugszik. De nem kell ezt tenned, ha nem akarod, de akkor egy olyan büntetést kell kimérnem rád, amit nagyon nem akarok, és mindenné tenne, csak nem boldoggá.
•	Kérem Uram, engedje, hogy jóvá tegyem! Hagy próbáljam meg! - kérlelte Babett a férfit.
A férfi bólintott, majd megcsókolta a lányt.
•	Elkísérlek Alex szobájáig.

***

Babett belépett a fiatal srác szobájába, az ajtó bezárult mögötte. A padlót bámulta egy ideig, és köszörülte a torkát.
•	Mit akarsz? Nem egy másik helyen kellene lenned? - kezdet Alex ellenségesen, majd felült az ágyából.
•	Sajnálom Uram, hogy megzavarom a pihenésében, de… szeretnék kérni Öntől egy nagy szívességet - nézett fel a lány.
•	Tőlem? Ugyan miért segítenék neked bármiben is?
•	Tudom Uram, hogy nem érdemlek Öntől semmi ilyesmit, és jogom sincs ehhez, de kérem hallgasson meg.
•	Jól van, figyelek! - majd felállt az ágyról Alex.
•	Tudom, hogy nem érek annyit, hogy bármit is megtegyen értem, egy buta és esetlen liba vagyok, aki még arra se jó, hogy ételt szolgáljon fel Önnek. De annyi még nekem is érthető és látható, hogy Önnek tetszik az Úrnő és őt se hagyja hidegen az Ön jelenléte. Az Úrnő viszont… hogy is mondjam, szexuális szempontból extrémebb vágyakkal rendelkezik, amit talán volt lehetősége megtapasztalni. Csupán azt szeretném kérni Öntől, hogy jöjjön át velem az Úrnő szobájába, és az este szolgálja ki… velem együtt ezeket az extrém vágyakat - fejezte be mondandóját Babett, szemlesütve. 
•	Neked mi ebben az üzlet?
•	Az Úrnőt megsértettem, és szeretnék illendően a bocsánatáért esedezni, hogy… elnyerjem azt.
•	És mit kapok cserébe?
•	Bármit Uram, amit csak szeretne.
•	Akár a szűk fenekedet, most azonnal?
•	Igen Uram, akár azt is. Nincs most tágítva, igazán szűk. Ha erre vágyik, most azonnal megdughatja. - nyelt nagyot Babett továbbra is a padlót bámulva.
Alex kajánul elmosolyodott, majd odalépett a lányhoz és hirtelen megfordította, hogy megvizsgálja a Babett fenekét. Erőszakos volt és durva, a bugyit kikerülve azonnal a lány popsijába nyúlt, hogy kiélvezze a helyzetet. Majd az ágyra lökte a szolgálót, és azonnal leteperte. Babett becsukott szemmel és összeszorított állkapoccsal tűrte, hogy a férfi élvezkedjen rajta, és a fenekébe nyomuló nyálas ujjak egyre jobban készítették elő a terepet Alex ágaskodó farkának. Aztán érezte, hogy egy idő után a pénisz elkezdi benyomulni, de nem védekezett, átengedte a testét a férfinak. Aztán egyszer csak abbamaradt a ténykedés.
•	Tényleg bármit megtennél ezért?! - állapította meg Alex és lehengeredett a lányról.
•	Igen Uram! - nézett hátra Babett.
•	Nem te kellesz nekem, és nem akarok a Főnök csajával élvezkedni, mégha most zöld lámpát is kaptam. Nem érdekel az ajánlatod!
•	De kérem Uram! Használjon kedvére, megteszek Önnek bármit, csak segítsen rajtam!
•	Nem! Nincs szükségem rád, és nem fogom neked kijárni az Úrnő bocsánatát. Menj a szobámból, takarodj! - kiabált Alex.
Babett pedig zokogva felpattant az ágyról és kimenekült a szobából.
Folyt. Köv. 

Vivien körbejárta a két szolgát, kezében a pálca hanyagul mégis elegánsan lógott. 
•	Nézz rám! - és a pálca végével felemelte Babett állát. A lány szemében nem az alázat és az odaadás, hanem a düh és a harag tükröződött.
•	Ne hidd, hogy ezzel bármit is elérsz! Nem hat meg az a villódzó tekintet - nézett farkasszemet a két nő.
•	Senki vagy, egy nyomorult szolga, aki arra se méltó, hogy a talpamat nyalja! - közölte szenvtelenül Vivien. - Csak nekem köszönheted, hogy itt vagy, és hogy a szolgálóm mellett térdelhetsz! Hálásnak kellene lenned, hogy kiválasztottalak! 
•	Köszönöm Úrnőm a lehetőséget! - sziszegte Babett cseppet sem alázatos hangnemben.
•	Nem kell, hogy tetsszen a dolog! Magasról leszarom, hogy mi tetszik és mi nem! - és a pálcával Babett mellére ütött Vivien, aki felszisszent a fájdalomtól - Tudd hol a helyed! Ha most nem vagy képes erre, hogy képzeled, hogy alkalmas vagy bármire is?
Vivien, mint a sas tovább körözött a két térdelő előtt és között, húzta az időd, növelte a feszültséget, hogy egyre kényelmetlenebben érezzék magukat a szolgák. Most az Úrnő Gyurihoz lépett oda, és az ő állát emelte fel a pálcával. A férfi tudta a dolgát, az Úrnő szemébe nézett.
•	Te még szánalmasabb vagy! - kezdte Vivien. - Azt gondoltad talán, hogy felérhetsz hozzám? Hogy kiléphetsz az árnyékomból? Én tettelek azzá, ami most vagy! Nélkülem ugyanolyan senki lennél, mint ez a cafka itt melletted - alázta meg az Úrnő szolgát.
•	Köszönöm Úrnőm, hogy rávilágított gyarlóságomra és gyengeségeimre - mondta áhítattal Gyuri.
•	Majd most megtanulod, hogy ne akarj feljebb törni, mint ahová való vagy! - és lesújtott a pálca a férfi melle felé.
Az ütés sokkal erősebb volt, mint amit Babett kapott, egy csík is megjelent a férfi mellkasán. A férfi felszisszent, de nem mozdult. Majd újabb és újabb ütés záporozott a férfira, de kitartóan bírta a büntetést. 
•	Kérem Úrnőm, könyörgőm, ne bántsa az Uramat! - küzdött könnycseppjeivel Babett.
Vivien odalépett és a hajába markolt a lánynak és hátra feszítette a fejét.
•	Neked itt most nincs Urad! Ez egy ugyanolyan alantas szolga, mint te, aki nem érdemel meg még téged se, pedig te aztán egy igazán szánalomra méltó kis kurva vagy! - alázta még mélyebben meg a nő Babettet, és lökte hátra a fejénél fogva.
A nő ismét a férfihoz lépett.
•	Elpuhultál, gyenge vagy, szerelmes lettél egy ilyen kis riherongyba! Egy kibaszott báb lettél, az érzelmeid bábja! - és újra lesújtott a pálca, a férfi arcán a fájdalom tükröződött.
Babett az Úrnő lábai elé vetette magát, átkarolta azt, és csókolgatni kezdte.
•	Kérem Úrnőm, engem büntessen, én vagyok a hibás! Kérem Úrnőm, amit az Ura…, a szolgájának szán, rám mérje ki! 
•	Nocsak, nocsak! Micsoda áldozatkészség? - és az Úrnő letérdelt Babetthez. - Tényleg szerelmes beléd ez az olcsó kis ribanc! Még arra is képes, hogy átvállalja a büntetésed! - lepődött meg Vivien. - Nos jól van! Ha ezt akarod, akkor ki vagyok én, hogy ellentmondjak?
•	Kérem Úrnőm! Ne hallgasson rá, fogalma sincs mit beszél! - vetette közbe szenvtelenül a férfi.
•	Te fogd be a pofád! - szólt a férfira. - A bátor kis Babett, mindent megtenne érted, ne rontsd el a játékot! - simogatta meg Babett könny áztatott arcát Vivien.
•	Igen Úrnőm, bármit megteszek! Kérjen bármit, csináljon velem bármit, amit csak akar! - igenelt Babett. 
•	Na ez már kedvemre való! Akkor lássuk csak! - és gondolkodóba esett a nő. - Megbaszott már a szolgám? - tette fel a költőinek tűnő kérdést Vivien.
•	Igen Úrnőm! A szolgája ma hajnalban megbaszott - nyomta meg hasonlóan a szót a lány.
•	Akkor itt az ideje, hogy viszonozd ezt a hatalmas kegyet! Nem gondolod kicsi Babett? - nézett gonoszul lány szemébe a domina.
•	Hogy érti Úrnőm? - nézett zavarodottan a lány.
•	Nagyon egyszerű. Itt az ideje, hogy viszonozd a szívességet, hogy rojtosra kefélt ezt a puhány pöcs. Most te is ezt fogod tenni az “Uraddal” - nyomta meg a szót a szánalommal töltve az Úrnő. - Ha valóban bármire képes vagy ezért a férfiért, akkor ezt kell tenned, hogy szabaduljon Ő is és Te is. No persze, azért egy picit csavarunk a dolgon, de szerintem nagyon fogja élvezni. Bár te nem annyira, de ez senkit se érdekel.
Az Úrnő a táskájához ment és egy felcsatolható dildót vett elő. 
•	Vedd fel!  - lökte oda Babettnek az eszközt.
•	De Úrnőm… - kezdte a lány.
•	Fogd be a pofád és szíjazd fel magadra azt a szart! - ordított a szolgálóval Vivien és lekevert a lánynak egy pofont.
Babett tovább pityergett, kereste Ura tekintetét, aki mereven bámulta a földet, és nem mutatott semmi érzelmet. 
•	NEM! - kiáltott fel Babett és visszadobta a strapon-t.
•	Mi a faszt jelent az, hogy NEM? Hogy a picsába képzeled, hogy ellent mondasz nekem, te kis cafka! Ha most nem engedelmeskedsz, tudod mi vár rád?
•	Igen, tudom! - nézett büszkén Babett.
•	Ha most nem engedelmeskedsz, elbuksz mindent! El leszel bocsátva, mert megtagadtad az Urad parancsát! Nem úszod meg egy büntetéssel! Megmondta, mik a szabályok, míg itt vagy a hétvégén! - őrjöngött Vivien.
•	Tudom! De inkább ez, mint hogy az Uramat megszégyenítsem. Inkább elsétálok, de nem fogok az Úrnő játékszere lenni a kicsinyes bosszújában! - beszélt bátran Babett.
Az Úrnő hápogott, lilult a feje, majd a pálcát elhajított a szoba végébe és leroskadt a fotelbe.
•	Bassza meg! Nyertél! Igazad volt! - közölte nyugodt hangon Vivien, miközben a férfire nézett. - Szabad vagy, elengedlek! 
•	Köszönöm Úrnőm! - és a férfi felnézett mosolyogva az Úrnőre.
Babett nem értett semmit. Egy teszt volt, vagy valami fogadás. Zavarodottan nézett az Úrnőre, majd az Urára. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy mi történik körülötte.
•	Gyere, kicsi Babett - fogta kézen a férfi a szolgálót, és húzta maga után. 
Babett felállt, és a férfihoz bújt, aki átölelte, majd ölébe kapta. Így távoztak az Úrnő szobájából, miközben a kisírt szemű lány, rajongva az Ura kéklő szemébe nézett.
Folyt. köv.

•	Nos, mi a szakértő véleményed? - nézett fel Gyuri a poharából.
•	Édesem! Egyetlen napból nem lehet következtetéseket levonni - kezdte Vivien. - Az nem is kérdés, hogy akar tanulni, és megfelelni neked, ezzel nem lesz baj - mélázott el a nő.
•	De valami gond van! Látom rajtad! Áruld el!
•	Nem vagyok biztos még semmiben, falra festeni meg pláne nem akarok semmit. 
•	Dehát azt mondtad, ő kell nekem. Leellenőrizted, utánajártál, azt mondtad, ő az ideális.
•	Tudom mit mondtam, és még tartom is magam ehhez. De…
•	De mi? 
•	Nem vele van a gond - közölte tényként Vivien.
•	Ezt meg hogy érted, akkor kivel?
•	Veled, drága Gyurikám.
•	Ezt fejtsd ki kérlek?!
•	Beleszerettél! És ez több, sokkal több mint amire számítottam.
•	Most féltékeny vagy? - a férfi arcán némi zavart érzelem volt leolvasható
•	Ugyan kedvesem, van egy tucat szubom, mire lennék féltékeny? - kacagott Vivien.
•	Mert én vagyok az egyetlen tanítványod. Soha senkit se mentoráltál, csak engem, és most attól tartasz, hogy elvesztel engem - vágott a nő elevenébe a férfi.
•	Ne legyél nevetséges! Minden fióka kirepül egyszer, ezzel régen megbékéltem. Tudtam, hogy eljön az idő, amikor túllépsz rajtam, és nem lesz szükséged rám. 
•	Akkor?
•	Nincs akkor. A dominancia megért benned, és a szub énedet legyűrte. Nincs egyensúly, felborult a mérleg. Ezt siratom.
•	Ez nem igaz! Még mindig meg van bennem, de neked köszönhetően kinyílt egy másik ajtó előttem. Be akarod zárni?
•	Nem, eszemben sincs! Az a mentorálásom kudarca lenne. Csak azt akarom, hogy mindkét ajtó nyitva maradjon.
Gyuri gondolkodóba esett, majd letérdelt Vivien előtt, és lehajtotta a fejét és kezet csókolt a nőnek.
•	Mit kívánsz tőlem, Úrnőm?
                          ---
A férfiak fáradtan ültek az étkezőben. Már mind felfrissítették magukat és átöltöztek, és vacsorát várták. Persze, a mai vadászat élményeit beszélték át, és ugyan nem lőttek semmit, mégis a jólesően elevenítették fel a történteket. Babett érdeklődve hallgatta a férfiak mondandóját, próbált nem elmélázni és álmodozni. Figyelt minden rezdülésükre, hogy a lehető legkényelmesebben érezzék magukat. Karasz intésére azonnal ott termett, és töltött neki a borból, amit a férfi a szokásos módon, hatalmas étvággyal fogyasztott. Dicséretként egy fenék simogatást kapott, és egy dobott csókot, amit próbált alázatosan megköszönni. Nem szerette Kareszt. Túl durva volt neki a férfi, túl közönséges és alpári. De az ő véleménye nem számított, nem az volt a dolga, hogy ilyenen gondolkozzon. Most szolgálnia kellett, és bizonyítani, hogy meg tudja állni a helyét, és kiváló szolgáló válhat egyszer belőle.   
•	No, Uraim, kellemes kis nap volt, bár jobban is elsülhetett volna… az a puska - emelte a poharát Pista bá'. - Gyurikám, te nem szoktál ilyen rosszul célozni! Talán az éjszaka kifárasztottad magad ezzel a Virágszállal? - incselkedett az öreg, és Babettre nézett. 
A lány elpirult, az öreg szavaira mindig ez történt vele, főleg, ha ő volt a téma.
•	Hát mi tagadás, mozgalmas éjszakám volt, de nem szeretném erre fogni. Nem volt tiszta a cél. Ennyi.
•	No persze, Öcsikém! No de majd ma este, én szórakozok el majd azzal a Virágszállal, és majd meglátjuk én is mellé lövök-e! - kacagott fel Karesz, majd az arcán némi fájdalom jelent meg. - Most nézd meg! - jajongott fel Karesz - nem megharapott a ribanc, és az asztal alatt, a farkán dolgozó Lolának lekevert egy pofont.
•	Sajnálom tesó, de ma este Vivien tart igényt a lány szolgálataira! Persze ha végzett vele, természetesen átküldhetem hozzád. De, mint tudod, Vivien nem éppen a gyors menetek híve, mint te! - húzta mosolyra a száját Gyuri.
Babett nem tudta eddig, hogy este az Úrnő szolgálatába kell az este állnia. Szerette volna, ha az Ura ismét magához hívja, és vele töltheti az éjszakát. De próbált elhessegetni a vágyait, és a feladataira koncentrálni.
•	Hehehe, nagyon vicces! Tudod mit, jó lesz nekem Lola, még úgy is van elszámolni valónk - és újabb fájdalomhullám jelent meg az arcán, amit egy újabb, erősebb pofon követett.
•	No akkor, Alex öcsém, te akkor hoppon maradtál. Vivien ma nem veled fog szórakozni. - jegyezte meg Pista bá'.
Most Alex pirult el, aki egész eddig szótlanul ült és vadászaton is csak keveset beszélt.
•	Jól vagy Alex? - kérdezte Gyuri.
•	Persze, hogyne, minden rendben. Csak sokat kivett belőlem a vadászat. - válaszolt Alex.
•	Vagy inkább Vivien! - röhögött nagyot Karesz. Persze a többiek is megmosolyogták az epés megjegyzést.
•	Apropó! Hol van Vivien drága! Nem vacsorázik velünk? - érdeklődött az öregúr.
•	Nem, most nem. Fent van a szobájában, készül az estére - kapta meg a gyors választ Gyuritól.
•	Mit kell arra készülni? Kikötözi a ribancot és elveri, mint Lolát! - állapította meg Karesz az elképzelését.
•	Ez nem ilyen egyszerű, tesó. Lola mazó, neki kell a fájdalom, Babett nem az. És… - akadt meg a hangja egy pillanatra - én is jelen leszek.
Babettel madarat lehetett volna fogatni. Mégis az Urával lesz az éjszaka. Az az apróság, hogy Vivien úrnő is jelen lesz, már nem is zavarta annyira. 
•	Azt a hétszázát! Na ezt megnézném magamnak! - horkant fel az öregúr.
•	Sajnálom, de az Úrnő nem szeretne most nézőket. Tudom, hogy általában nem így van, és az itteni szeánszait szabadon meg lehet tekinteni, de most nem - közölte tárgyilagosan a vendéglátó.
•	No akkor unalmas estém lesz, attól tartok - búsult el Pista bá'.
•	Egyet se féljen Pista bá', ha gondolja átnézhet hozzám! Lola nem bánja, ha két fasszal van dolga, én meg örülnék, ha valaki végre móresre tanítaná ezt a picsát, mert nem bír a vérével. Vagy át is küldhetem, nem is kell visszaküldenie - közölte barátilag Karesz, és ismét fájdalom jelent meg az arcán, amit egy szokásos pofon követett az asztal alatt.
•	No erre még visszatérünk, jól hangzik - kacsintott az öregúr.
•	Babett, hozhatod a vacsorát - utasította a vendéglátó a szolgálót, és kísérte végig tekintetével a lányt.
Babett próbálta alkalmazni a délelőtt tanultakat, figyelni a tartásra, mozgásra, kommunikációra, és ha valaki hozzá vagy belényúlt, mert bizony akadt ilyen, alázatosan fogadta ezeket az érintéseket. Nagyon figyelt, hogy ne hibázzon, folyamatosan érezte Ura vizslató tekintetét magán, amitől be is nedvesedett, de próbált a dolgaira koncentrálni. 
Aztán a vacsorát némi közjáték szakította félbe, amikor is az elmélázó Alex felpattant, és sűrű elnézések közepette félbehagyta a vacsorát. Száguldva rohant fel az emeletre és kopogott be Vivien ajtaján. A többiek jelentőségteljesen egymásra néztek, persze Karesz egyből szóvá is tette.
•	Valaki nagyon be van sózva! - röhögött magában.
•	No de ne csodálkozz! - válaszolt az öregúr. - Az ifiúr azt hitte, hogy a bab is hús, erre csak kiderült, hogy bizony csak lencse.
•	Hát, nem is kérdés. Ha egyszer Vivien valakit megkaparint magának, az nem is akar szabadulni a hálójából - kontrázott rá Karesz.
•	Talán mégis jó döntés volt, hogy nem fogdossa a puskámat, mert a végén még én is nyálcsorgató vénember lennék mellette - emelte a tétet Pista bá'.
Gyuri most nem szólt hozzá a diskurzushoz, és nem is nevetett. Gondolataiba merülve, bámulva ette a levest. Babett észrevette mindezt. Ijesztő volt számára, soha nem látta még így az Urát. Rossz érzése támadt, nem tudta megmagyarázni honnan és mi, de kezdett félni az estétől.
---
Mindketten az Úrnő ajtaja előtt álltak, már épp kopogtak volna, amikor Gyuri megállította Babett kezét, és magával szembe fordította a lányt.
•	Figyelj édes Babett! Lehet, hogy ma este olyan dolgokat fogsz látni, ami összezavar, de szeretném, ha ügyes lennél, és engedelmes. És nem szeretném, ha meggyűlölnél vagy… másképp néznél rám.
•	Nem Uram, semmiképp nem fogok másként nézni Önre. Minden vágyam, hogy elégedett legyen velem, és hogy büszke rám. Bármi történhet, ez nem fog változni.
•	Jól van drága Babett! Erre emlékezz, mert amint belépsz ide, egy másik világ fogad majd.
Babett gyomra öklömnyire szűkült, fogalma se volt, mi várt rá, de kiverte a víz, és Ura tekintet is megváltozott. Rettegett.
Kopogtak. Majd az ajtó kinyílt, és odabent egy igazi bőrruhába bújt vöröshajú démon mosolygott rájuk vissza.
•	Gyertek be! - invitálta be őket Vivien, és csukta be mögöttük az ajtót. - Térdre Úrnőtök előtt mihaszna szolgák! - és nemcsak Babett, de Gyuri is térdre hullott Vivien előtt.
Folyt. köv.

Babett édesdeden aludt, nem ébredt fel, amikor gazdája hajnalban magára hagyta, sőt amikor kellett volna akkor se. Álmában egy csodálatos világban járt. Ura lába mellett ült, a földön, felnézett a férfira, aki barátságosan tekintett vissza rá, és simogatta meg arcát. Elégedettséget érzett, mert tudta, hogy Ura büszke rá, és a férfi mosolyában a dicséretet vélte felfedezni. 
•	Édes, kicsi Babett! - hallotta a férfi hangját.
•	Igen Uram, mit kíván tőlem?
•	Roppant elégedett vagyok veled! Ezért ma egy ajándékot kapsz tőlem. Tudom, hogy vannak olyan vágyaid, amiket eddig nem tudtál megélni, de a mai nap a te napod. Szeretném megadni neked ezt. Áruld el, mit szeretnél kapni tőlem?
•	Semmit Uram! Az minden vágyam, hogy Önt szolgáljam, hogy elégedett
legyen velem és hogy büszke legyen rám. Ezt már meg is adta nekem, mást nem is
kívánhatnék!
•	Rendben van édes Babett, akkor azt szeretném, ha.... - kezdett bele a férfi
•	Babett…!!! - hangzott fel valahonnan a távolból
•	Babett! Babett!!!!! - visszhangzott egyre erőteljesebben.
Az édes álom egyszer csak félbeszakadt, és a szolgáló riadtan ébred fel, amikor kicsapódott Ura szobájának ajtaja! 
•	Babett! Szólongathatlak itt, te meg még mindig durmolsz! - tört be a szobába fenyegetően Vivien úrnő - Gyerünk te lány! Ideje munkához látni!
•	Igenis Úrnőm! - és még enyhén zavartan kezdett kikászálódni az ágyból a szolgáló.
•	Gyerünk, nem érek rá egész nap! 15 percet kapsz, a szobámban várlak! Lezuhanyzol és felveszed, amit az Urad kikészített neked! – azzal faképnél hagyta szolgálót.
Babett megpróbált gyorsan magához térni. Nem volt egyszerű, de igyekezett gyorsan
teljesíteni az utasítást. Kisietett a fürdőbe, rendbe szedte magát, majd a kikészített szobalány ruhát gyorsan magára kapdosta, ami mind a mellét, mind a fenekét szabadon hagyta. Felrohant az emeletre és benyitott Vivien úrnő szobájába.
•	Kopogni nem szokásod? Ritka neveletlen vagy! Látom sok dolgom lesz veled! - ordította le Vivien a megszeppent szolgálót.
•	Bocsánat Úrnőm!
•	És?
•	Bocsánat Úrnőm, és szeretném kérni a büntetésem! - jutott eszébe gyorsan Babettnek.
•	Máris jobb! Késtél is mert elaludtál, nem kopogsz, és még azt is elfelejted, hogy mi a dolgod, ha hibáztál. Menj a falhoz! Kezed a falon tenyérrel, fenekedet kinyomod, lábadat szét!
Babett azonnal cselekedett, nem akarta még jobban feldühíteni az Úrnőt!
•	Tízet kapsz mert elaludtál, tízet mert nem tudsz kopogni és tízet mert nem tudod, hogy ha hibázol, azonnal kéred a büntetésed - jelentette ki Vivien és az ágyon heverő pálcát kézbe vette. - Számold!
Az úrnő nem finomkodott, bár kapott már nagyobbakat is a lány, kibírta. Nem is fájdalomtól
érezte magát rosszul, hanem hogy új tanítója már az első napon csalódott benne. 
•	Egy, kettő, … huszonkilenc, harminc. - fejezte be a számolást Babett. 
Csípett és fájt a feneke, érezte a pálca hatását, de megkönnyebbült, hogy túl lett rajta.
•	Nos! Most hogy ezt lerendeztük, mit kell mondanod! - nézett Vivien várakozóan Babettre.
A lány értetlenül nézett az Úrnőre.
•	Ööö, igyekezni fogok Úrnőm, hogy ne forduljon elő többet ilyen?! - kérdezte félve a lány.
•	Húha, veled aztán nem lesz egyszerű, látom nem vagy egy észlény! Megköszönöd a tanító jellegű büntetésedet, te semmirekellő! - ripakodott rá Vivien.
Babett nagyon elszégyellte magát. Tudhatta volna, hogy mit várnak el tőle, mégis leblokkolt. Aztán azonnal ugrott, letérdelt az Úrnő elé és az Úrnő kezét megcsókolva köszönetet rebegett a büntetésért.
•	Na jól van! Csak fog ez menni, nem vagy teljesen reménytelen! Ideje munkához látni! - azzal az Úrnő kilépett a szobából, és leviharzott az emeletről - Kövess! - szólt Babettre.
Az Úrnő a konyhába sietett, ahol az asztalon mindenféle ételek, italok és szexuális segédeszközök voltak kikészítve.
•	Mivel láttam, hogy a felszolgálás nem az erősséged, a mai nap ezzel kezdünk. Végig vesszük, mit hogyan szolgálsz fel, lehetőleg úgy, hogy ne törd össze. Legyen az étel, ital, egy vibrátor vagy te saját magad. 
A következő két órában Babett nagyon figyelt, próbálta az Úrnő minden parancsát követni,
megtanulni a mozgást, a tartást, a viselkedést, a kommunikációt, és főleg, hogy ne mélázzon el, amíg éppen nincs dolga. Próbált koncentrálni és itta az Úrnő minden szavát, aki ahhoz képest, hogy reggel azonnal a büntetéssel nyitott, sokkal barátságosabb volt, mint gondolta volna. Amikor Babett kérdezett, mert ilyet is tehetett, nem ordította le, hanem részletesen válaszolt és el is magyarázta az egyes dolgok hátterét és működését. Két óra elteltével Babett feje már zsongott, éhes és szomjas volt, de nem akarta jelét adni mindennek. Aztán hangosan megkordult a gyomra, Vivien pedig szemrehányóan nézett rá.
•	Nem ettél? - kérdezte az Úrnő.
•	Nem Úrnőm!
Hiba! Akkor most kapsz tizenöt perc szünetet. Keresel valamit a hűtőben magadnak, és utána folytatjuk. Ha végeztél, segítel egy kicsit szórakozni. Felmész a szobámba, a fehér táskámat kihozod a szobámból, és kijössz a vadnyúzóhoz vele. - azzal az Úrnő távozott a bejárati ajtón. 
•	Köszönöm Úrnőm!
Babett a függönyt elhúzva nézett a távolodó Úrnő után. Majd gyorsan a hűtőhöz sietett és
a tegnap maradékből dobott össze magának némi ételt, és ivott egy nagy pohár vizet. Nem tétlenkedett, utána gyorsan az Úrnő szobájába ment és rövid keresgélés után magához vette a fehér táskát. Leviharzott a lépcsőn, és Ő is kilépett a bejárati ajtón. 
Odakint meglepődve látta a jelenetet, amint a vadnyúzóhoz kiláncolt Lola mellett álldogál türelmetlenül az Úrnő. A lány szájában szájpecek volt, a láncok és a bilincsek is megfeszítve tartották.
•	Még éppen ideértél, nézett az órájára és állapította meg az Úrnő - azzal átvette táskát Babettől. - Az Urad testvére megkért, hogy egy kicsit kínozzam meg ezt a mocskos kis ribancot, mert miatta, nem kefélhetett meg téged az éjszaka - jelentette ki szenvtelenül az Úrnő a szolgálónak. – Úgyhogy, ha már itt vagy, úgy voltam segíthetnél ebben, csak hogy tanulj te is belőle. 
Vivien kinyitotta a táskát, amiből elsőnek egy tálca került elő, amit az Úrnő Babett kezébe nyomott, majd arra sorra kerültek ki különféle kínzó és büntető eszközök. Csipeszek, korbács, láncok, súlyok és tűk. Persze akadtak izgalmasabb dolgok is, vibrotojás, anál plug és dildók. Nem is fért minden a tálcára, így az Úrnő pár dolgot visszapakolt.
•	Most pedig játszani fogunk egy kis játékot! Mivel te Babett végtelenül hálás lehetsz ennek a mocskos kis kurvának, hogy nem Karesz nyert el téged, és az Uradat szolgálhattad egész éjszaka, ezért itt a lehetőség, hogy a háládat kifejezésre juttasd. Nem szeretnék csalódni benned, hogy erre se vagy képes!
•	Természetesen Úrnőm! Mit kell tennem, hogy megköszönjem Lolának mindezt?
•	Mivel Lola, ahogy te nevezted ezt a cafrangot, igazi mazochista ribanc, roppant fel fog izgulni, amikor elkezdek játszani vele. És minél több orgazmust él át, annál tovább kínozhatom, úgyhogy roppant egyszerű a dolgod - és már nyomta is le Lola elé nyakánál fogva a lányt. - Nyald! - adta ki utasításba az Úrnő.
Babett még soha nem csinált ilyet, és bár megfordult a fejében, hogy talán érdemes lenne
kipróbálni, hogy milyen egy nővel, nem igazán ilyen első alkalomra vágyott. Ám nem volt mit tenni, engedelmeskedni kellett, nem akart sem az Úrnőnek, sem az Urának csalódást okozni, ráadásul tényleg Lolának köszönhette a tegnap éjszakát, és ezért valóban volt benne némi hála. Esetlenül helyezkedett el a lány lábai között, és rövid szemezés után belenyalt Lola puncijába. 
•	Ne csak kóstolgasd, mert te is kapsz pár korbácsütést! - figyelmeztetett az Úrnő. - Ragadd meg azt fenekét és nyomd bele az arcod abba a pinába!
Babett rászánta magát, és erős nyelvcsapásokkal kezdte el izgatni Lola csiklóját. A kifeszített lány felnyögött, majd, amikor lesújtott a korbács a hátára, megfeszült a test. Babett pár korbácsütés után azonnal megérezte, hogy Lola nedvesedni kezdett és a meginduló hüvelyváladék azonnal összemaszatolta Babettet. Nem hitte volna, a helyzet fel fogja izgatni, mégis ez történt. Az illatok az ízek és a kezei között vonagló lány rándulásai saját magát is meglepve, de megindított benne valamit. Egyből erősebb nyelvcsapásokra váltott és mélyen belenyalt a hüvelybe. Megrészegült. Ízlett neki, sőt felizgult. Fél szemmel az Úrnőre sandított, de mivel az láthatóan nem vele foglalkozott, végül bátortalanul egyik kezével Lola fenekét elengedte, a lába közé nyúlt, és maszturbálni kezdett. Nem is gondolta volna, hogy milyen kellemes ez az új érzés, és amikor Lola először elélvezett a nyelvcsapásai közepette, az új élmény, hogy egy nőt eljuttatott a csúcsra a nyelvével, nagyon büszkévé tette. Tovább maszturbált, és közeledett a kiteljesedéshez, amikor az egyik ostorcsapás a Lola fenekét megragadó kezét érte.
•	Hol a másik kezed? - hördült fel Vivien, és kicsit ijedten, Babett mindkét kezével újra megragadta Lola fenekét. - Élveteg szuka! Hogy a francba képzeled, hogy ellenszegülsz az utasításaimnak?! Élvezni akarsz, mi? No majd meglátjuk, hogy ezt szeretnéd majd fél óra múlva is! - azzal az Úrnő felrántotta a hajánál fogva Babettet és a földön heverő tálcáról egy távirányítós vibrotojást vett fel, és erőltette be a szolgáló nedves puncijába. 
•	Nyalj tovább, és ha ügyes vagy, kapsz egy kis élvezetet, ha nem látom, hogy Lola élvezné a nyelvmunkádat, akkor meg kapcsolgatni fogom össze-vissza ezt a kurva távirányítót, hogy szenvedj! Nyalj! - szólt rá az úrnő újra Babettra, aki olyan vehemenciával támadta le Lola punciját, hogy saját magát is meglepte. - Ha kiesik a tojás, odaláncollak a cafrang mellé, és téged is megcsíkozlak - emelte fel fenyegetőleg a hangját Vivien.
Babett pedig nyalt és élvezett. Egyiket a másik után. Kitartóan és odaadóan. A kezei
között vergődő kiláncolt lány minden rezdülését érezte, és ugyan fogalma se volt hányszor élvezett már el Lola, de a vibrotojástól ő is túl volt két orgazmuson. Többet akart. A helyzet, a kiszolgáltatottság, hogy kielégített egy nőt, és Vivien Úrnő játszadozása, annyira felizgatta amire előtte gondolni se mert. Aztán harmadik orgazmusa után megszűnt a külvilág számára, csak a helyzet kötötte le, a feladat, az újabb orgazmust okozzon és nyerjen el. Az új élményt hangos csaholás szakította félbe, és zökkentette ki a szinte extázisban lévő
lányokat.
•	No nem mondom. Ez valóban élvezetesebb mókának tűnik, mint az én puskámat fogdosni egy vadászat során! - hallatszott kacagó és a dörmögő hang hátulról.
A lányok azonnal abbahagyták Lola kínzását, és azon kapták magukat, hogy a négy férfi és
a mellettük lihegő kutya érdeklődve nézi a jelenetet.
Folyt. köv.

A vendéglátó nehezen tudta elszakítani magától a lányt, aki teljesen belefeledkezett Ura csókjába. Többet szeretett volna, de tudta, hogy ez nem rajta múlik. Mindent meg akart adni, és elfogadni, amit Ura neki szánt, bármi is az. Titkon remélte, hogy orgazmust kap, olyat amitől percekig remeg majd, és azt is, hogy Ura elégedett lesz a szolgálataival.
•	Menj a szobámba! Vedd le a láncokat, a bilincsek maradnak a kezeden és a lábadon is! - és férfi a lány arcát megsimogatta. - Megyek lezuhanyzok, te pedig Nadu pozícióban vársz rám!
•	Igenis Uram! - sütötte le a szemét Babett, és gyors léptekkel a szoba felé sietett.
A férfi belépett a fürdőszobába, a lány pedig belépett Ura szobájába. Nem járt még itt, nagyon kíváncsi volt, de a szoba sötétjében nem tudta magának jól megnézni a berendezést. Csak az utasítás alapján járhatott, nem volt ideje nézelődni. Nehezen szabadult meg a láncruhától, felvenni némileg könnyebb volt, így sötétben nem látta a kapcsokat, mindent csak tapogatással tudott érzékelni. Aztán végre megtalálta a fő kapcsot, és nagy nehezen átfűzte magán a ruha láncait. Most mert csak felnézni, és a hatalmas szobát némileg feltérképezni, hogy megkeresse az a helyet, ahova leülhet, próbált a padló közepén helyet foglalni. Térdre ereszkedve a lábára ült, és szétnyitotta azt, majd egyenes gerinccel kihúzta magát, kitolta melleit, tenyerét kinyitva a combájára helyezte a kezét, majd a fejét lehajtotta. Nem volt kényelmes pozíció, de nem ez volt a lényeg, hanem a jelentése. Behódolás, alázat, megadás. Minden, amire vágyott. 
Percekig ült így, többször ellenőrizte a tartást, a szimmetriát, vigyázott, hogy ne zsibbadjon el, de próbált mozdulatlan maradni, ellazulni. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó, Babettben pedig a levegő is bentragadt. Nem nézhetett fel, tudta a szabályokat, bár sejtette, hogy Ura meztelen. Fény gyulladt, nem volt erős, nem bántotta a szemét, de immár jól kivehető volt a férfi lábai, előtte két lépéssel. A férfi elindult mellette, megkerülte balról, majd újra előtte állt meg. Aztán jobbra indult el, és megállt a háta mögött, mustrálta, ellenőrizte a tartást. Nemsokára megérezte a férfi illatát, aki mögé ült, és a haját kezdte el simogatni. Aztán apró érintéseket érzett a vállán és a nyakán, amitől azonnal libabőrös lett, majd a férfi borostája kezdte el karcolni a hátát. Aztán a kezek előrébb csúsztak, és keményen megmarkolták a mellét. A fájdalomba kéjes érzés vegyült, és egyre nehezebben bírta tartani a pozíciót, de mindent akaratát összeszedve mozdulatlan maradt. Rettenetesen felizgult. Aztán amikor a férfi szája célba vette a nyakát, és apró harapásokkal kezdte elborítani, teljesen elveszett, a pozíció megtört, Babett felemelte a fejét, és egy nyögés hagyta el az ajkát. A férfi ezt a pillanatot választotta, hogy egyik keze a lány ágyékához kússzon. Forróság fogadta ott, és mindent eláztató nedvesség. Lassú izgatás következett, a férfi a csikló ostromlásába kezdett, majd a közeledő kéj előtt a férfi abbahagyta. Babett majd megőrült! Kínozták. Hangosan vette a levegőt, zihált, a férfi pedig erősen tartotta és lefogta, de nem engedte elélvezni, megvárta amíg a lány lenyugszik. Aztán újra kezdte. Babett hörgött, annyira vágyott már az élvezetre, de tudta, hogy ezúttal se fogja megkapni. A férfi megint ezt csinálta vele, de most még közelebb a kéjhez. Belül nyüszített! Megint le kellett nyugodnia. A játék folytatódott, a férfi pedig újra és újra kezdte, soha meg nem adva meg a várt orgazmust. Babett elfáradt, erőtlenné vált, már képtelen volt harcolni, fájdalmasan szenvedett. Már várta, hogy a férfi sokadszor is megcsinálja ezt vele, de aztán más történt. Most végre belényúlt. A férfi ujjai a mellső falon kutattak, és rátaláltak a legérzékenyebb pontra. Megfeszült a lány teste, ahogy a nyomás erősödött és az ütemes izgatás egyre pontosabban találta el a pontot. Nem sok kellett, és olyan remegés futott végig a lány testén, amit életében, ha egy párszor tapasztalt meg. Mélyről jövő elemi orgazmus. Ám ahelyett, hogy a férfi, hagyta volna a lányt lenyugodni, tovább folytatta a pont izgatását, lefogva a lány kapálózó végtagjait, nem engedve őt, hogy meneküljön. 
A lány lebegett, végtelennek tűnt a pillanat, az élvezet pedig nem akart múlni. Sorozatos hullámok törtek rá, amik az egész testét átjárták, kiszívva minden erőt és energiát. Babett elájult.
Mikor felébredt, arra eszmélt, hogy az ágyhoz van bilincselve, hasa és ágyéka alatt egy nagyobb párna feküdt. Feje még mindig zsongott, puncija és csiklója zsibbadt volt. A férfi mellette feküdt és őt nézte, mosolyogva. 
•	Köszönöm Uram! - rebegett hálát Babett.
•	Még nem végeztünk! Itt az ideje, hogy végre megdugjalak. Kiérdemelted.
•	Amit csak szeretne Uram! Minden vágyam, hogy örömet nyújtson a testem Önnek. 
•	Meglesz.
A férfi azzal a kifeszített lány háta mögé került, majd lassan a megemelt feneket kezdte el simogatni. Csókkal halmozta el, majd mélyen belenyalt a fenékvájatba. A lány azonnal bizseregni kezdett, a következő nyalás már nem csak a feneket, hanem a kinyílt puncit is érte. Nagyon várta már az aktust, remegett a vágyakozástól, próbált hátra nézni, hogy lássa, amikor felnyársalják. Ám a férfi megragadva a lány nyakát, visszanyomta Őt a párnába. Aztán egy döfés és a nyílás azonnal engedett. Erősen, feszítően, keményen érkezett meg a férfi, és csöppet se vacakolt. Állatias módon kezdte el dugni a lányt, elemi vadsággal pumpálta, a lány pedig a párnába nyögve próbált nem hangot adni az élvezetének. Egy idő után a férfi kihúzta a péniszét a lányból, és a másik bejárathoz illesztette. Itt óvatosabb volt. Lassan haladt, gyakran kihúzva, majd egy picit beljebb erőltetve. Nem sietett. Néha ujjal is rásegítve tágította a lány fenekét, hogy utána még mélyebben hatoljon bele. Aztán eljött az idő, és a lány tágulása megfelelőnek bizonyult, az ütem pedig elkezdett gyorsulni. A szűk fenék megtette a hatását, a férfi egyre jobban közeledett a véghez, de állatias módon hajszolta tovább magát. Ki akarta élvezni a helyzet minden percét, de képtelen volt uralkodni magán. Élvezni akart végre, kiadni magából a feszültséget és megadni a lánynak végre amire ő is annyira vágyott. Végül hörögve élvezett bele a lány fenekébe, a Babett sikolyát pedig a párna nyomta el.
A férfi szusszant egy percet, és újra lány mellé feküdt. Izzadság csillogott mindkettőjük bőrén, ziháltak és elkészültek erejükkel. Egy idő után a férfi kicsatolta a karabinereket és elengedte a lányt. 
•	Odabújhatok Önhöz, Uram? - szólalt meg félénken a Babett.
A férfi csak bólintott, és lány, mint egy kismajom, aki az anyjába kapaszkodik, ölelte át a férfit és fúrta magát az ölébe. Betakaróztak.
•	Erre vágytál kicsi Babett? - nézett a csillogó szemű lányra a férfi.
•	Igen Uram, köszönöm, hogy megadta ezt nekem és hogy megadhattam Önnek.
•	Most, hogy ezen túl vagyunk, szeretnél még a hétvégére itt maradni?
•	Szeretnék méltó lenni Önhöz, Uram! Tudom, hogy a szolgálat sokkal több ennél, és nekem még sokat kell tanulnom. Szeretném, Uram, ha tanítana, és segítene, hogy jó szolgáló váljon belőlem. És ha lehet, az Ön szolgálója. Ehhez pedig nem futamodhatok meg az első kihívás során.
•	Rendben kicsi Babett! Most szeretném, ha pihennél és aludnál, hosszú nap volt. Reggel tíz óráig pihenhetsz, én fiúkkal vadászni megyek, de ne lustálkodj! Holnaptól Vivien úrnő kézbe veszi a kiképzésed, hogy számomra ideális szolgát faragjon belőled.
•	Köszönöm Uram! Nem fog csalódni bennem!
Folyt. köv.

Miután véget ért a vacsora, lassan mindenki elvonult pihenni. A házigazda kijelentésére, miszerint 1 óra csendes pihenő után kezdődik a pókerparti, a társaság a szobákba vonult vissza, hogy pihenjen előtte, vagy éppen felkészüljön rá. Miután az utolsó vendég ajtaja is bezáródott, Gyuri szólalt meg.
•	Kijöhetsz!
Az asztal alól egy torzonborz, csupa nyál és spermás arcú és hajú lány mászott ki. Arcáról még így is a szégyen volt leolvasható, bár a szétkent smink mögött bármi megbújhatott.
•	Menj a fürdőszobába, szedd rendbe magad! Utána ehetsz! - adta ki utasítását a férfi. Hangja szenvtelen volt és lekezelő, az arca megkeményedett.
A lány apró léptekkel távolodott, de hallotta, amint a férfi távolról követi. A fürdőszobába lépve egy pillanatig tehetetlenül toporgott, aztán a férfi mögé lépett. 
•	Segítek! - ez már sokkal barátságosabban hangzott, és a férfi hozzásimult a lány hátához, majd maga felé fordította.
Először a mellbimbó csipeszek kerültek le. A fájdalom pokoli volt, de a lány közben a férfi szemébe bámulva a világ összes fájdalmát elviselte volna. Aztán a facsipeszek következtek. Óvatos volt a férfi, próbálta elviselhetővé tenni a tortúrát. Közben megnyitotta a csapot, és a kádba forró vizet kezdett el engedni. Ezután a plugot húzta ki a lányból, majd lassan lefejtette róla a ruhát. Utoljára a nyakörv került le. Majd megtörölte az arcát, és bátorítóan megsimogatta a haját. Feneke alá nyúlva emelte be a kádba és ültette a be a meleg vízbe. Az egész procedúra során a lány a férfi szemébe nézett, picit zavarodottan, de elveszve annak sötétkékjében.
•	Most magadra hagylak! Kikészítem a szobádba a ruhát, amit majd fel kell venned. Van egy órád, addig nem zargat senki. Viszek be ételt is, a szobádban ehetsz!
A lány a férfi után kapott, és megragadta a kezét. A férfi megállt és visszafordult, majd a lány csókot nyomott a megragadt kézre.
•	Köszönöm Uram a törődését!
•	Szeretném, ha ma már nem tőrnél össze semmit!
•	Igyekezni fogok Uram!
A férfi kilépett és bezárta fürdő ajtaját, és átment a lány szobájába. Kifújta magát, majd magában motyogva annyit mondott:
•	Legfőképpen a szívemet ne! 

                             ***

•	Nos hölgyem, uraim, akkor a játékszabályok! Texas Hold’em-et játszunk, 1000 chippel kezd mindenki. Nincs rebuy! Ha kiestél, akkor annyi. 10 percenként vak emelés, 10/20-szal kezdünk. Éjfélig jászunk, akárhogy is állunk! Kölcsönkérés nincs! A fődíj Babett, aki éjfélkor a legtöbb chippel rendelkezik, őt szolgálja hajnal 4-ig. - darálta végig a házigazda a szabályokat.
•	Főn… Gyuri! - kezdte Alex. - Az pontosan mit jelent, hogy őt szolgálja? 
•	Amit mondtam. Ő parancsol neki, kedvére tesz, engedelmeskedik mindenben! Van egy pár tabuja, itt a lista, de ha seggbe akarod kúrni, amire annyira vágysz, akkor megteheted.
•	Kicsi csikó! - szólalt meg Vivien úrnő Alexhez fordulva, és srác fülének ívén végigsimított - Ne is reménykedj abban, hogy megkaphatod! - majd csókot dobott Alexnak. - mire Alex kényszeredetten elmosolyodott.
•	Hát mindenesetre Karesz bácsi már az egyik nyílását kipróbálta, ideje a másik kettőt letesztelni! Úgyhogy ide azt a kártyát, ma esélyetek sincs! - kontrázott Karesz.
•	Hát nem vagyok már éppen fiatal, és 6-tól ugye megyünk vadászni, szóval picit pihenni is kellene előtte, de lelkemre mondom nagyon odaadó a kicsike, szóval ennyi fáradtságot, szavamra megér! - jegyezte meg Pista bá'.
•	Nos akkor mehet a menet? - kérdezte Gyuri.
•	Igeeeen! - hangzott egyszerre.
Babett közben az asztal mellett állt, és valahol nagyon izgató volt számára, hogy ő a tétje a játéknak, ugyanakkor rettegett. Bár nagyon szerette volna, ha az Ura nyeri el őt, és férfit kellene szolgálnia, de félt, hogy amikor azt ígérte, hogy bedobja a közösbe, azt komolyan gondolta. Miközben a többiek kártyáztak, az italról kellett gondoskodnia, kínálnia és utántöltenie. Nem volt egyszerű a feladata a mostani “ruhájában”, ami csak és kizárólag fémláncokból és bilincsekből állt. Vigyázni kellett, hogy ne akadjon be semmibe, és amerre csak ment csörgött csattogott. Mint egy láncra vert rabszolga. Nem értett a pókerhez, ehhez legalább is nem, csak a sima ötlaposhoz, de nem mert a játékra figyelni, mert dolga volt, feladata, amit szeretett volna tökéletesen elvégezni. És nagyon vágyott már a dicséretre, Ura megbecsülésére, egyetlen jó szavára, simogatására és… a farkára. Cefetül vágyott a farkára. 
Öt hete ismerte meg, és a férfi még nem dugta meg. Pedig Ő mindent megtett. Próbálta felizgatni, maszturbált előtte, megalázkodott, könyörgött neki, de semmi. Nem értette. És ez az elutasítás annyira frusztrálttá tette, hogy még erre a hétvégére is igent mondott, csak hogy végre a férfi karjaiban legyen, kiszolgáltatva kényének kedvének. Arra vágyott, hogy a férfi használja, ahogy csak akarja, amikor csak akarja, ahol csak akarja. Akár itt a póker asztalon, most azonnal. Babett megint elmélázott. Arra eszmélt, hogy egy poharat nyújtanak fel, üresen, és az Ura komor tekintetére. Azonnal italért nyúlt és töltött a férfinak, majd halkan bocsánatot motyogott.
•	Babett! Megint álmodozol?
•	Igen Uram! Bocsánat! - hangzott el most már hangosan. - Szeretném kérni a büntetésem.
•	Bocsássatok meg, csak egy perc - szólt a társaság tagjainak elnézést kérően Gyuri.
•	Hajolj az asztalra Babett! - intett a férfi a konyhapultra. - Kezed a tarkódon!
Babett megtette. A férfi a lány feje mellett motoszkálva a konyhapultról egy fakanalat vett elő. Majd miután bemérte a távolságot és az ütőerőt, egy közepeset húzott a lány fenekére.
•	Számolj!
•	Egy! - remegte Babett.
Majd sorba jöttek az ütések.
•	Kettő, három, négy - itt a lány hangja megbicsaklott - öt! - ekkor feljajdult egy picit.
A fakanál az asztalon landolt. A lány a fenekét simogatva, próbálta jobbá tenni a helyzetet, de nem nagyon törődött vele senki se.
•	Folytathatjuk! Elnézést kérek tőletek, hogy ezt látnotok kellett, de láthatóan nem tanult az eddigiekből. - fordult a kártyapartnerek felé bocsánat kérően a házigazda.
•	Semmi gond, Drágám! Tudom, hogy nem egyszerű a dolgod vele, és sok türelmet kíván tőled, de hidd el kedvesem, megéri. - mondta nyugtatóan Vivien.
•	Gyuri, főni! Ha legközelebb meg kell büntetni, csinálhatom én? - kérdezte érdeklődve Alex.
•	Nem, ez az én dolgom! De ha megnyered a partit, meg is korbácsolhatod, miközben seggbekúrod! - kacsintott Alex felé Gyuri.
•	Akkor All In! Tolta be az összes zsetonját Alex! Kockázat nélkül nincs üzlet!
•	Dob!
•	Dob!
•	Dob!
•	Megadom! - szólalt meg Gyuri mosolyogva!
Hangos kacagás törte meg a csendet Karesz részéről. A többiek nem értették miért nevet a férfi.
•	Klasszikus! Tesó, hogy te milyen aljasul játszol. Hát téged Alex barátocskám szépen megszopattak! Jobban benyelted a brét, mint ez a láncos ribi.
•	Bassza meg főnök! Most komolyan?! 
•	Mutasd mid van Alex. - bökött srác lapjai felé Gyuri.
•	Három bubi! - rakta ki maga elé a lapokat Alex.
•	Flush! Ezt sajnos elvesztetted! - kacagott Gyuri, majd maga elé húzta a tetemes összeget.
•	Na akkor nekem annyi. Kibickedni nincs kedvem, megyek ledőlök! - mondta szomorúan Alex.
•	Ne olyan gyorsan kicsihuszár, Vivien néni majd megvigasztal - majd azzal a mozdulattal a nő betolta a maradék chipjét az asztal közepére - Kiszálltam! - jelentette be, és a sápadt Alexba karolva elindultak az emelet felé.
Újabb kacagás, Karesz majd lefordult a székről!
•	Hát nem vagyok benne, hogy Alex ezt a seggbekúrást így gondolta, de hát csak megkapja, ahogy látom! - szinte fulladozott saját viccétől a férfi.
•	Na, legalább tisztult az asztal! - szólalt meg az eddig sunyin figyelő öregúr, aki akkurátusan háromfelé osztotta Vivien chipjeit.
•	Van még 25 percünk, hogy elkapjuk a frakkod! Ne hidd, hogy máris nyertél! - közölte egykedvűen Karesz. - Osszál!
Idegőrlő percek következtek, rövid, gyors partik, nem sok pénzmozgással. Gyuri őrizte az előnyét, nem kockáztatott, ügyesen lavírozott, mint egy angolna. Karesz egyre türelmetlenebbül játszott, mégis Pista bá' vesztette el hamarabb a pénzét, ami Kareszhez vándorolt.
•	Na Gyurikám! Ez jó kis parti volt. Lefekszek, reggel 6-kor indulunk, ne felejtsd! - állt fel az asztaltól Pista bá'.
•	Jó éjszakát mindenkinek, neked is tündérem - és az öreg a szolgáló felé kacsintott.
Babett elmosolyodott, és halkan suttogott egy köszönömöt az öregúr felé. Az öregúr felsétált, és bezárta szobája ajtaját maga mögött. Pár perc telt el, amikor odafent csörömpölés hallatszott, majd kicsapódott Karesz ajtaja.
•	Apuci! Merre vagy! - kiáltott fel egy női hang odafentről.
•	Menj vissza aludni, Lola - és Karesz lázasan számolta a chippjeit. - Emelek 500-at!
•	De pisilnem kell Apuci! - kényeskedett Lola.
•	Akkor menj pisilni!
•	És éhes is vagyok!
•	Faszom ebbe a ribancba! Most kellett felkelnie! Jól van Tesó, All in, lássuk miből élünk - és már félig állt fel az asztaltól Karesz. - Megyek mindjárt! - kiabált az emeletre. 
•	Hát bratyó, ez nem a te napod. Megadom! - majd Gyuri bemutatta a full house-t.
•	Na jól van! Rohadj el! Na megyek lerendezem ezt a picsát, te meg mulass jól a tieddel! - és már szaladt fel az emeletre.
A férfi a szolgálóra nézett, szemében az elégedettség tükröződött.
•	Ezt szeretted volna Babett, ugye? - és közben felállt az asztaltól és odalépett a szolgálóhoz.
•	Nem számít, hogy én mit szeretnék! Minden vágyam, hogy Önt szolgáljam, olyan módon ahogy csak szeretné. - válaszolt ismét a kék szemekbe elveszve Babett
•	Jó válasz! - simogatta meg az arcát a férfi, majd magához húzta a lányt és hosszan megcsókolta.

Folyt. köv.

A társaság lassan összegyűlt az étkezőben, hangos diskurzusok, nevetés, viccelődések és ugratások. Láthatóan mindenki könnyen oldódott. Pista bá jött az élet-bölcsességekkel, Karesz mesélte a szaftos sztorikat, Vivien dobálta hozzá a pajzán és kétértelmű megjegyzéseket, Alex pedig nagyokat hallgatva csüngött az úrnő minden egyes szaván. Az egész egy hatalmas kaotikus kavalkádnak tűnt, amiből Babett alig értett valamit, de láthatóan a vendégek jól szórakoztak. 
Lassan de biztosan a társaság tagjai megéheztek, és a szolgáló az étel megmelegítésével kezdett foglalatoskodni. Persze előtte még egy kis étvágygerjesztő gyanánt újabb pohár tömény ital került elő, a már így is oldott hangulat további lazult. A vendéglátó mosolyogva, elégedetten hallgatta a vendégei történeteit, de fél szeme folyamatosan a szolgálón volt. 
•	Na Gyurikám! - emelkedett egy sztori végén fel Pista bá - Először is köszönjük a meghívást, azt hiszem mindenki nevében beszélhetek! Megint kitettél magadért! Persze, ha holnap lövünk valami kis fiatal sutát, - kacsintott az öreg Babettre - még sikeresebb lehet ez a hétvége. 
Azonnal hangos röhögésbe tört ki a társaság, mindenki, a megjegyzésbe belepirult szolgálót nézte és veregette Pista bácsi hátát. 
•	Na de István, kérem! - ne ijesztgesse ezt az ártatlan kis őzikét, mert a végén még megugrik, és mi lesz velünk a hétvégén friss hús nélkül? - tette hozzá ismét kétértelműen Vivien.
A megjegyzés nagy sikert váltott ki, a hangos hahotázásra Karesz kontrázott rá.
•	Legrosszabb esetben kivesszük a fagyasztóból a borban pácolt őzhusit - mutatott az emelet felé a férfi, utalt az alvó Lolára - a kacagás pedig nem maradt abba.
•	Na de elég legyen most már! Nem hagyjátok, hogy befejezzem! - méltatlankodott félkomolyan Pista bá. - Na szóval! Kívánok mindenkinek kellemes hétvégét, és igyunk a mi vendéglátónkra! Egészségetekre!
•	Egészség! Gyurira! - hangzott fel szinte egyszerre a köszöntő.
Miután mindenki kiürítette a poharát, Gyuri elmosolyodott. 
•	Ideje ennünk, jó étvágyat mindenkinek! Babett, szolgáld fel az ételt! - adta ki az utasítást a vendéglátó.
Az asztalra gőzölgő tál leves került, Babett megharcolt a súlyával, de nagyon ügyesen lavírozott vele. Mire végre lerakta a nehéz porcelánedényt, a vendégek máris a merőkanálért kaptak. Már éppen fordult volna el a lány az asztaltól, amikor a lába között lassan kutató ujjakat érzett meg. Természetesen azonnal szélesebb terpeszbe állt, hogy a vendég kiélvezhesse a helyzetet, bármelyik is az. Miközben a megteltek a tányérok, Babett a kéz birtokosát kutatta, és meglepően tapasztalta, hogy az Pista bá az, aki értő mozdulatokkal kezdte el a csiklóját morzsolni. Babett lenézett az öregre, de az semmi jelét nem adta érdeklődésének fel, nyugodtan kanalazta levesét, másik keze mégis a szolgáló lába között matatott. Babett iszonyat mocskosnak érezte magát, de úgy tűnt, hogy senki se figyelt fel rá. 
A sztorizás tovább folyt az vacsora közben is, és mire a levesen túl volt a társaság, Babett az első orgazmusán is. Próbálta nem megzavarni az élvezetével a vendégeket, és csak szapora légzése volt árulkodó, és bár legszívesebben a végén felsikoltott volna, rogyadozó lába és érzékeny csiklója volt csak a jele az eseménynek. A csiklómorzsolás végeztével az öreg aprót paskolt Babett fenekén, jelezve, hogy végzett, a lány pedig fátyolos tekintettel a konyhapultba kapaszkodva lépett odébb.
•	Nagyon finom volt ez a csigaleves! Még mindig csodásan főzöl Gyuri! Ha nem tudnám, hogy megrögzött agglegény vagy, elvennélek feleségül! - kezdte ismét viccelődve Pista bá!
•	Nono, Pista bá! Még nem kért meg soha, lehet igent mondanék! - vágott vissza Gyuri.
•	Na azt már nem! Nehogy már az én kis kedvencem tanítványom egy ilyen perverz vénember konyhaszolgája legyen! - folytatta Vivien. - Amúgy is, István. Maga egy házasságszédelgő. A múltkor is azt ígérte, hogy el fog venni feleségül, és még mindig vénlány vagyok! - csilingelt kacagón a nő. 
•	Amit megmondtam az úgy is lesz! El is fogom venni, amint végre eljön velem vadászatra, és végre kézbe veszi a puskámat! - jelentette ki komolyan Pista bá. 
A kijelentés ismét általános derültséget okozott, ez még Babettnek is tetszett, és ugyan nem mert hangosan felkacagni, széles mosoly terült el az arcán. Nagyon szimpatikus lett neki az öregúr, és nemcsak azért, mert sármos volt, vicces és az előbb élveztette el, hanem mert érezte a belőle áradó zsigeri dominanciát. Ahogy erre gondolt, azonnal nedves lett, és újra vágyni kezdett az öregúr finom érintésére. 
Nem is vette észre, amikor Ura, a házigazda felállt, és odalépett mellé.
•	Ne álmodozz te lány! Tedd a dolgod, szedd le az asztalt! Gyerünk!
•	Bocsánat Uram! - illetődött meg Babett.
•	Bocsánat… éééés?
•	Bocsánat Uram, és szeretném kérni a büntetésemet, mert nem végeztem el a dolgom, helyette álmodoztam. - biggyesztette le bűnbánóan az ajkát a lány.
•	Megy ez, látom!
A vendéglátó nem sokat teketóriázott. Kinyitotta lány mögötti szekrényt, és két facsipeszt vett elő egy tálkából, majd megragadva a lányt a konyhapultra ültette, szétfeszítette a lábát, majd a két csipeszt a lány nagyajkaira csíptette. Miután végzett, megragadta és leemelte a konyha asztalról.
•	Most pedig végezd a dolgod! Ne kelljen elővennem a szíjat! - azzal a férfi faképnél hagyta a lányt.
Babett azonnal észhez tért és a vendégek árgus tekintetének kereszttüzében nagyon iparkodva szedte le az asztalt. A helységre némi csend borult.
•	Főnök! Kérdezhetek valamit? - törte meg a helyzetet Alex.
•	Persze! És ne főnöközz már!
•	Oké... Gyuri! Honnan tudsz összeszedni ilyen csajokat, mint Babett?
•	Hm. Hát ez nem agysebészet. Vivien úrnőnek hála egy ideje, már ebben a világban mozgok. Megvannak a megfelelő fórumok, közösségi oldalak, találkozók, klubbok. Bejáratos vagyok pár helyre, ahol ennek a szubkultúrának a tagjai előfordulnak. Babettet az egyik ilyen találkozón ismertem meg. Kezdőkért nem sokan állnak sorba, nehéz köztük eligazodni. Persze mindenki egy ilyen húszéves puncit akar, mint Babett, és sokan kevés befektetéssel csak meg akarják dugni őket. Sokszor elkallódnak a kezdők. Ám akad néha egy-egy gyöngyszem, ehhez Viviennek nagyon jó szeme van. Ő hívta fel a figyelmem Babettre is.
A lány közben a főételt tálalta, és hallott minden szót, amit Ura éppen megosztott a vendégeivel róla. Amikor elhangzott az utolsó mondat, kiesett a kezéből a húsvilla, hangos csörömpöléssel hullott a földre.
•	Szívesen drágám! - szólalt meg Vivien, megszorítva Gyuri kezét.
A csörömpölésre Gyuri hátrafordult, és szemrehányó tekintettel nézett Babettre, aki szégyenkezve nézett vissza.
•	Bocsánat Uram, szeretném kérni a büntetésemet! - szinte szipogta Babett.
•	Látom nem megy ez a felszolgálás neked! Takarodj be az asztal alá, majd megcsinálom helyetted, ha már ilyen ügyetlen vagy, legalább vegyük hasznodat az asztal alatt! - horkant fel a férfi.
Babett bűnbánóan mászott be az asztal alá, ahol az előtte sorakozó lábak, mint egy börtön rácsai sorakoztak. Sötét volt odalent, szűkös, és lelkileg zaklatottan érezte magát. Az odafenti események távoli zajként hatottak csak, az újrainduló beszélgetés foszlányai, a tányérok és az evőeszközök csörömpölése pedig bántóan zavaró lett. Pityergett egy picit, aztán arra eszmélt, hogy valaki a haját megragadva húzza az egyik irányba. A férfi, mert érezte annak erős kezét, ellentmondás nem tűrően rántotta a saját ágyékához, és gyömöszölte be szájába a félig álló péniszt. Nem kellett sokat gondolkodnia ki az, Karesz volt, az Ura testvére. Ő kezdte el használni, és tolta egyre mélyebbre a szájába a hímtagot, levegőt se hagyva neki. Nemsokra egy másik kéz ragadta meg a jobb kezét és egy újabb merev péniszt adtak a kezébe. Tudta mi a dolga, és ütemesen elkezdte verni. Alex farka volt az, vékonyabb mint Kareszé, de nagyon tetszetős darab. Miközben dolgozott a két péniszen lelki állapota is kezdett jobb lenni, végre hasznosnak érezte magát, nem pedig egy hasznavehetetlen szolgának. Ebben nagyon jó volt, imádott szopni, és tudott is. Egyre nagyobb odaadással végezte a feladatát, amikor is egy harmadik pénisz adtak az eddig üres bal kezébe. Pillanatra arra sandítva látta, hogy vélhetőleg Pista bácsi termetes hímtagja került a keze ügyébe. Roppant hálás lett. Legszívesebben azonnal a torkáig nyomta volna, annyira megbabonázta az öregúr farka, de most egy másik vaskos darab töltötte ki a száját, ami éppen kitörni készült. Habzott a szája, ami az arcát szinte teljesen ellepte, és mint színes szappanbuborékok pukkantak ki sorban, hogy az orrán keresztül újabbak keletkezzenek. Megbabonázva nézte, az öregúr farkát, de aztán megérezte a torkára törő vulkánszerű spermafolyamot, és a fejét tartó kéz satuba fogta. Nyelni kellett, ha levegőt akart végre, és ő odaadóan tette is a dolgát. Majd nemsokára a jobb kezén is forróságot érzett, ahogy Alex elélvezett. 
Kiszabadult végre, és levegőért kapkodva hápogott. Egyetlen farok maradt, az is a bal kezében, amire viszont úgy vágyott, mint még soha, egyetlenre se. Eleresztették végre és odakúszhatott Pista bá péniszéhez. Megcsodálta. Imádta. Csókot hintett rá, nyalogatta, majd amikor már nem bírt neki ellenállni, bekapta. Mélyen. Hihetetlen boldogság öntötte el, haját nem durva kéz kezdte el rángatni, hanem egy simogató cirógatta. Végre hálás lehet annak, akitől ma élvezetet kapott, aki a csiklójával eljátszott, aki orgazmusban részesítette. Szabad kezével azonnal érzékeny csiklójához nyúlt, és újra átélte a férfi kezének apró mozdulatait, az orgazmust, a lábremegést, mindent amiért hálás volt az öregúrnak.
Folyt köv.

A házigazda szélesre tárt ajtóban várta a vendégeit, pár lépésre tőle a konyhában egy-egy tálcával a kezében várakozott Babett. A kitöltött italok sorakoztak az egyik tálcán, erős pálinkák, keserű likőrök, égetett gabonapárlatok. A másikon poharak, agancsokból készült, díszes, gyönyörű ivóedények. Az egyik tálca túl nehéz volt, a másik meg könnyű, de mind törékeny. A lány nagyon koncentrált, hogy el ne ejtse, és közben illemtudóan lesütött szemmel várta a vendégeket. 
•	Gyurikám! Hát azt hittem már sose érünk ide! - hallatszott odakint - Ez az erdei út még mindig förtelmesen pocsék! Mikor aszfaltoztatod már le? - szólalt meg az első vendég, miközben saját viccén kacagva lapogatta és ölelgette a vendéglátót.
•	Szervusz Pista bá'! - válaszolt hasonló jókedvvel a vendéglátó. - Én mondtam, hogy jobban járnál idekint azzal a régi rozzant Nivával, mint ezzel a csilli-villi mercivel! No de ha jut pénz tankolni, akkor javítani is! - veregette meg a vállát az öreg vadásznak.
•	No de ne ácsorogj itt Pista bá', fáradj beljebb, szereztem a kedvenc irsai pálinkából, ami a múltkor annyira ízlett neked! A szobád a szokásos, érezd jól magad nálam!
Az öreg jókedvűen dünnyögött még egyet az orra alatt, majd belépett a házba, hátára véve a terepmintás hátizsákját határozott léptekkel elindult meg. Az öreg elsőre észre se vette a szégyenkezve álldogáló lányt, a konyhán túlszaladva nézett vissza. Elmosolyodva megtorpant. A lány felnézett egy pillanatra, az öreg tekintetében nem egy kivénhedt nyálcsorgató vénembert pillantott meg, hanem egy sármos, őszes idős urat, aki ráadásul a lány bátorkodó tekintetét egy pajzán kacsintással honorálta. A lány elpirult, pedig vagy negyven évvel volt idősebb az öreg úr.
•	Töltsél nekem abból az írsaiból aranyom, pár perc és jövök! - vetette oda Pista bá', majd eltűnt az emelet irányába.
Odakint közben újabb zajok hallatszódtak.
•	Jó estét főnök! Idetaláltam, nagy nehezen! - szólalt meg egy fiatal, húszas évei közepén járó fiatalember, és kezet fogott a házigazdával.
•	Mondtam már Alex, hogy maradjunk a Gyurinál! Megittuk a pertut! Emlékszel?
•	Oké főnök, tudom, de nehéz megszoknom!
•	Mondom Gyuri!
•	Oké Gyuri főnök! - nevette el magát a fiatal srác.
•	Majd még ezen dolgozunk Alex! - mosolyodott el a vendéglátó -  Na de ne álldogálj itt, odabent vár a viszkid! Szobád az emeleten, balra a második ajtó!
•	Köszi… Gyuri!
Alex felkapta a bőröndjét, és belépett a házba. Lassan, mindent megbámulva haladt, míg el nem jutott a konyháig, ahol megpillantotta lányt!
•	Ejha! Azt hittem a főnök viccel, de úgy látom, nagyot tévedtem.
Alex letette a bőröndjét és odalépett a lányhoz. Körbejárta, megbámulta, majd megfogta a lány hetyke mellét, majd közelebb vonta magához a mellére csíptetett láncot megrántva.
•	Rojtosra fogom baszni a szűk segged, te kis ribanc! - sziszegte Alex a lány fülébe.
•	Ahogy csak kívánja, Uram, de nem lesz szűk, mert már most is plug van benne! - válaszolt szenvtelenül a lány.
Alex meglepődött a reakción, és a lány visszaszólásán.
•	Tölts egy viszkit! - utasította a lányt Alex.
•	Azonnal Uram! - és próbálta hozni továbbra is a magabiztos álcáját a lány. - Kér bele jeget, Uram?
•	Hogyne picinyem! - szólt vissza flegmán a srác.
Mikor Alex megkapta az iatlát, gyorsan felhúzta, miközben a lánnyal farkasszemet nézett. Letette a poharat, majd az egyik jégkockát kihalászta a pohárból, és azt a lány tűzforró és duzzadt mellbimbójához nyomta. A lány egy pillanatra megugrott a váratlan élménytől, de fogát összeszorítva tűrte a hideget és a férfi tekintetét. 
•	Azt hiszem jól fogom érezni magam itt… veled! - majd röhögve távozott bőröndjével az emelet irányába.
Odakint újabb zajok és újabb érkezők hangja rémlett fel.
•	Tesóóóóó! Azt hittem már sose jön el ez a nap! Faszom ebbe a dágványba, ami itt van! - szólalt meg a legújabb vendég, aki termetre és kinézetre is igen hasonlított a vendéglátóra.
•	Te meg kit hoztál magaddal Bratyó? - szólalt meg a vendéglátó, és a pórázon vezetett, összegecizett arcú nőre bökött.
•	Ez itt Lola! Egy mocskos kis ribanc, aki imádja a faszt! - mondta röhögve a legújabb vendég.
•	Mondtam, hogy intézek szolgálót! - nem kellett volna hoznod.
•	Figyelj Tesó! Nem kér enni! Itt lesz, ha kell, használható. Mindent bevállal, szerintem akár Brutust is! - intett a kennel felé a kutya irányába.
•	Pffff. Jól van, de nálad alszik! Brutust pedig szépen békén hagyod a ribancoddal.
•	Okéoké! Csak vicceltem! - kényszeredett mosollyal próbált szabadkozni.
•	Na irány be, vigyed Lolát is! Igyatok valamit! A szobád rendbe van rakva, cuccaid fent!
A férfi benyomakodott a házba, rántva maga után a póráz végén támolygó Lolát. A konyhába belépve azonnal kiszúrta magának a szolgálót, aki félénk pillantással nézett fel a hatalmas emberre, aki igencsak hasonlított az Urára.
•	Szia szépségem! - lépett oda a férfi a lányhoz, kivéve a kezéből a még ottmaradt viszkis üveget, majd jól meghúzta. - Szépségem! Karesz bácsi hozott neked ajándékot! - és lány üres kezébe Lola pórázát nyomta.
•	Nem értem Uram! Mit vár el tőlem? - nézett a kótyagos tekintetű Lolára és Karesz bácsira a lány.
•	Először is, nyald le szépen Loláról Karesz bácsi gecijét - mutatott a nő spermás arcára a férfi. 
•	I...I… Igen Uram! - és bizonytalanul, nagyot nyelve a lány nyalogatni kezdte a spermát a nő arcáról.
•	Na úgy látom Lola, komoly vetélytársad akadt, ez a csaj se kispályás! - és a férfi nagyot röhögve újra meghúzta a piát, majd kikapta Lola pórázát a lány kezéből és elindult az emeletre.
Az utolsó érkező kocsija is lassan begördült, hangos csapódás, majd az avar surrogása hallatszott.
•	Drága Vivien, Édesem, gyönyörű vagy mint mindig! - bókolt a vendéglátó, és adott az arca két oldalára puszit a vörös hajú nőnek.
•	Szia Gyuri, Drága! Jól nézel ki! - simogatta meg a férfi őszes halántékát.
•	Jó utad volt? Könnyen idetaláltál? - érdeklődött kíváncsian Gyuri. 
•	Igen, nem volt gond. De sok cuccot hoztam! Tudnál segíteni? 
•	Persze! - mosolygott a férfi - Babett, gyere ki! - kiáltott és a nőbe karolva sétáltak vissza Vivien kocsijához.
A szolgáló a nevét hallva, azonnal a lábát szedve szaladt ki, nem foglalkozva azzal, hogy mezítláb van, és odakint kezd csípős hideg lenni. Csupasz melle, puncija és feneke azonnal megérezte a hűvöset, de nem törődött vele. Odakint viszont meglátva Urát és az utolsó vendéget a lába a földbe gyökerezett. Egy gyönyörű, magas, nagymellű, hullámos vörös hajú, középkorú nő társaságában pillantotta meg Urát, akivel láthatóan igencsak jó viszonyban lehetett.
•	Gyere ide Babett! Had mutassak be valakit neked! - intett a férfi a szolgáló felé.
Babett arcán apró dac jelent meg, de mindez a szürkület jótékony homályába veszett, mindezt csak a figyelmes tekintet vehette észre.
•	Ez itt Vivien úrnő! Köszönj az úrnőnek! Drágám, ez itt a Babett, a legújabb felfedezettem!
•	Micsoda gyermeki bűbáj! Dacos, de ártatlan tekintet! Tündéri, romlatlan szépség! - miközben Vivien úrnő elemezte Babett tekintetét, arcát és tartását, körbejárta a szolgálót.
A lány ijedten húzódozott el a nőtől, nem tudta mire vélni a helyzetet. Segítség kérően nézett a férfira, hogy kimentse őt ebből a helyzetből. 
•	Hogy tetszik?
•	Kivel kell dugnom, hogy kinyaljon? - kacagott fel Vivien.
•	Tudod jól, hogy senkivel. - somolygott a férfi - Bármikor megteszi neked, ha erre utasítod, bár még soha nem volt nővel, de nincs a tabui között.
A lány egyre ijedtebb volt, közelebb lépett a férfihez, vágyott annak óvó karjaira, tekintete, mint a riadt őzike, kereste a kiutat. Nem számított arra, hogy nővel kell lennie, esze ágában sem volt beírni a tabuk közé, hiszen azt hitte, hogy csak férfiak szoktak vadászni. Már Lola se volt kevés neki, de Vivien úrnő egyenesen rengeteg
•	Most nézd meg, hogy retteg a kicsike! Imádni fogom betörni!
•	Babett! - rázta fel a férfi hangja a szolgálót. - Hozd be Vivien úrnő csomagjait, igyekezz! - és a férfi az úrnőbe karolva elindult a ház felé.
A lány egy percig még földbe gyökerezett lábbal állt a csípős hidegben. Kezdett fázni, és ez észhez térítette. Kivette a kocsiból a csomagokat, és mint egy sherpa lassan elkezdte vonszolni magát és a csomagokat a ház felé. 
A szürkületi holdfényben a lány dacos arcán egy apró könnycseppen csillant meg.
Folyt. köv.

A fürdés során a férfi végig az ajtóban állt. Néha adott néhány instrukciót, amiket a lány azonnal követett. Immár esze ágában sem volt ellenkezni, bár az idegen sampon, balzsam és tusfürdő illata némileg összezavarta. Nem érezte magát kényelmesen, az árgus férfi szemek pedig mindent észrevettek. Talán a lágyan simogató forró víz volt most az egyetlen barátja, ami segített megnyugtatni hevesen verő szívét. Kipirult, a kutató szemek, az illatok, az idegen környezet teljesen bizonytalanná tették, és kilendítették komfortzónájából. 
A férfi elzárta a zuhanyt, ami alatt egy ázott kis verébre hasonlított a lány. Didergett.
A segítő kéz nehéz, de puha törölközőbe bugyolálta, majd akkurátusan elkezdte megszárítani, a férfihoz és a törölközőhöz képest aprónak tűnő törékeny testet. Egy másik törölköző is előkerült, a lány hajának, majd egy fehér köntös, aminek puhasága immár nyugtatólag cirógatta a lány testét.
Két erős kéz ragadta meg, ami kiemelte a zuhany alól, a lány pedig a férfi nyakába kapaszkodott. Néhány lépés a folyosón, közben a lány a férfihez simulva szívta be annak enyhén izzadt illatát. Megborzongott. Egy szobába léptek, és a férfi óvatosan letette a lányt az ágyra. 
•	Ez lesz a szobád! - és a férfi az ablakhoz lépve húzta el a vaskos függönyt, hogy fény áramoljon be.
A lány körülnézett. Kellemes hangulatú szobát pillantott meg, a melegség és kényelem sugárzott mindenhonnan. Hatalmas puha ágy, Két fotel, egy ódon, tükrös állószekrény, egy éjjeliszekrény egy fésülködő asztal és egy szék. Puritánnak tűnt, mégis volt benne valami nyugalmat és otthonosságot árasztó. 
•	A szekrényben ott vannak a ruháid, nyugodtan nézd át őket. Amit kitettem az ágyra azt kell ma felvenned. Az fésülködő asztalon megtalálsz mindent, ami kell még mára. Szolid sminket szeretnék, lehetőleg ne egy ribancnak fesd ki magad. A fiókban találod a kiegészítőket. Amit kitettem az asztalra azokat kell ma hordanod. Van egy bő órád elkészülni. Ha segítség kell, szólsz! Rendben? - nyugodott meg a férfi tekintete a lányon.
•	Igen Uram, minden érthető! Esetleg kérdezhetek?
•	Hogyne.
•	Mi lesz a mai dolgom?
•	Először is a vendégeim fogadása, természetesen welcome-drink kínálásával. Utána vacsorázni fogunk, a dolgod itt is felszolgálás lesz főleg, de ha valaki valami másra utasít, akkor megteszed. Aligha hiszem, hogy egy-két barátom tudná magát türtőztetni, és ne akarna egy kis kóstolót belőled. Szóval várhatóan lesz, aki megfogdos, belédnyúl, megaláz és ha ügyetlen vagy, akkor megbüntet de nem lehetetlen, hogy a vacsora nagy része alatt az asztal alatt kell orális élvezeteket nyújtanod.
•	Értem Uram! - a lány pirultsága immár cseppet sem volt rejtegethető.
•	Vacsora után a szokásos péntek esti pókerparti lesz a program. Ezalatt hasonló feladatok várnak rád, mint vacsorakor, majd pedig a győztes rendelkezik veled. Aki megnyeri a kártyapartit, Ő birtokol az este.
•	Remélem Uram, Ön nyeri meg a partit! - sütötte le a szemét a lány.
•	Vigyázz mit kívánsz! Ha én nyerek, be foglak dobni a közösbe. Szeretem, ha a vendégeim jól érzik magukat! - mosolyodott el szélesen a férfi.
•	Ha ez az Uram vágya, örömmel teljesítem!
A férfi leguggolt az izguló és pironkodó lányhoz és ujjával az állát felemelte, hogy a tekintetük találkozzon.
•	Szeretnék büszke lenni rád, és remélem nem hozol rám szégyent! - majd a férfi hosszú csókkal borította be a lány ajkát.
A lány az csók ízétől megrészegült, a férfi után kapva, kapaszkodott annak nyakába, mint aki soha nem akarná elereszteni. Ám a férfierő csakhamar legyűrte és lefejtette a csimpaszkodó kezeket magáról.
•	Türelem! El fog jönni ennek is az ideje! Most készülődj! Fél óra múlva jövök ellenőrizni. - azzal a férfi felemelkedett, és kisétált az ajtón.
A lány magára maradt. Ugyan hallotta kint tevékenykedő férfit, zaklatott gondolataival, vágyaival és felizgult ágyékával magára maradt. Hangos sóhajt ejtett, majd ledobta magáról a köntöst. A szekrény tükréhez lépett és megbámulta magát.
•	Istenem, mit művelsz? - mintegy szemrehányó tekintettel nézett vissza magára.
•	Ordas nagy ribanc vagy, tudod-e? - közölte tükörképével - Itt vagy a világ végén, és arra vársz, hogy egy majdnem vadidegen férfi, meg a haverja a szuszt is kibasszák belőled! Hogy szolgaként nyald a seggüket, hogy megalázkodj, és hogy kedvükre használjanak! Nem vagy komplett!
A lány nyelvet öltött a tükörnek, majd faképnél hagyta, és a fésülködő asztalhoz ült, hogy a sminkelést elvégezze. Akkurátusan, óvatosan. Többször javított rajta, nem tetszett neki. Nem akart kurvás sminket, próbálta szolidra venni. Nem volt egyszerű. Miután befejezte, végre elégedetten nézett magára vissza a tükörből. Megfésülködött. Vékony haja gyorsan száradt. Felfogta egy hajcsat segítségével, ez is a visszafogottságott tükrözte. Aztán a szobalány ruha darabjait kezdte magára ölteni, és amikor végzett, örömmel tapasztalta, hogy tökéletesen passzol rá, igaz nem sokat takart sem a melléből, sem a puncijából, sem a fenekéből. Elmosolyodott, és ismét a nagy tükör elé állt.
•	És íme! Ha most férfi lennék, most azonnal meg akarnám dugni magam! - fordult körbe a tükör előtt. 
Ekkor nyikordult meg az ajtó, és a férfi belépett rajta.
•	Csodásan nézel ki! - a kijelentés őszinte csodálatot sejtetett és gyönyörködő pillantást.
•	Köszönöm Uram! - a lány ismét lesütötte a szemét.
•	Segítek a kiegészítőkkel. - lépett a férfi a fésülködő asztalhoz. 
A férfi először a nyakörvhöz nyúlt. Gyönyörű darab volt. Inkább egy chokerre emlékeztetett, és nagyon jól illett a szobalány ruhához. Széles darab volt, a fekete csipke rész és a csillogó strasszok kiemelték a nyak kecses ívét. Aztán a láncos mellbimbó csipesz következett. Aprókat csípett a férfi a lány mellbimbójába, majd a csipesszel közrefogva az érzékeny részt a szorítón tekert egy picit. A másik mellen is elvégezte a procedúrát, miközben a lány fátyolos szemébe nézett. A lány beharapta az ajkát és apró nyögés hagyta el a száját. Legvégül a csillogó, kék köves fém plug következett. A férfi a lány szájába erőltette az eszközt.
•	Nyálazd be! - adta ki az utasítást.
A lány cuppogó hangot hallatva alaposan síkosította az eszközt, vastagon ellátva kenőanyaggal. A nyalakodás végén a férfi kivette lány a szájából, majd átölelve a lányt, a háta mögött lassan a fenekébe illesztette a plugot. Ellépett a lánytól, megcsodálta a művét.
•	Fordulj körbe!
A lány egyszerre érezte magát gyönyörűnek, és egy kéjes ribancnak is. Élvezte ura tekintetét, a simuló ruhát, a mellemelőt, a chokert, a mellét szorító csipeszt és a fenekét feszítő apró plugot. Mindent! De legfőképpen az érzéseket, a szolga szerepet, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot, és nem utolsó sorban Ura elégedettségét.
•	Tökéletes! - rebegte a férfi, és a lányhoz lépve apró csókot lehelt az ajkára.
Ám a csodálatos, örökkévalóságnak szóló pillanatot egy távoli zaj, egy kocsi motorzúgása törte meg.
•	Itt vannak, gyere utánam! - és a férfi kezébe kapaszkodva a lány elindult a bejárati ajtó felé.
Folyt köv.

Leállította a motort. Kellett pár pillanat, amíg az elhatározás végre tettet szült, nagy levegőt vett és hangosan kifújta. Ideges volt, remegett az izgalomtól és a vágyakozástól. Lehajtotta a napellenzőt, megigazította a sminkjét, majd miután végzett, becsukta a szemét. Határozott mozdulattal nyúlt az ajtókilincshez, kinyitotta, majd kiszállt az autóból. 
Felnézett a házra. Elsőre egy nyugalmas és gyönyörű vadászháznak tűnt, de itt a semmi közepén, inkább vészjósló volt. Körülnézett. A hatalmas pickup, ami a ház előtt állt ismerős volt számára. Egyszer látta eddig, még a városban, amikor először találkozott a férfivel. Az udvaron egy fából ácsolt vadnyúzó volt felállítva, de az arról lógó láncok és bilincsek más funkciót is sejtettek. Megborzongott. A ház mellett egy kennel volt, egy kutya lustán bámult ki belőle rá. Nem mozdult, nem csaholt, bár némi kíváncsiság látható volt a tekintetében.
Az ajtó felé lépett, a mozdulatban volt némi bizonytalanság, aztán amikor az ablakfüggöny apró lebbenését vélte felfedezni szeme sarkából, megtorpant. Kinyílt az ajtó. A férfi szürkés sziluettje csak rövid ideig volt látható, de az átható pillantás ismét beleégett a lelkébe, mint amikor először találkoztak.
A lány újra elindult, vonzotta a pillanatra felrémlett tekintet, az átható, lecsupaszító, lélekbe látó tekintet.
•	Csukd be az ajtót, és gyere be! Bátran, nem harapok!
A vadászház előszobája nem volt nagy, innen egyetlen nyitott ajtó vezetett tovább, ahonnan a hang szólt. Bizonytalan léptekkel lépett be a szobába, ahonnan finom illatok terjengtek a az előszoba irányába. Egy hatalmas konyha volt, étkezővel, ahol tíz ember is kényelmesen elfért. A férfi az étkezőasztalnál ült, az asztalon húsok sorakoztak feldolgozás előtti vagy éppen utáni állapotban, a húsok mellett bárd és kések sora hevert. A lány ismét megborzongott.
•	Nem hittem volna, hogy eljössz! De hogy itt vagy, látom tényleg komolyan gondolod.
•	Igen. Kellett egy kis idő, hogy átgondoljam… Még mindig félek egy picit, de szeretnék...
A férfi elmosolyodott.
•	Akkor tisztában vagy vele és megértetted, hogy mi vár rád a hétvégén? Milyen feladataid és milyen kötelességeid lesznek?
•	Igen. Mindent értek, bár lenne egy-két kérdésem, ha nem gond?! 
A férfi apró biccentéssel jelezte, hogy várja a kérdéseket.
•	Mikor kezdődik a szolgálat és meddig tart? És mikor lesz pihenőidőm?
•	Akkor kezdődik, amikor te azt mondod, hogy kezdődik, és addig tart, amíg én nem mondom, hogy vége. Pihenőidőd akkor lesz, ha alszunk, illetve néha napközben, amikor vadászni megyünk. De bármikor, akár éjszaka közepén is, ha nekem, vagy valamely vendégeimnek az a vágya, hogy kiszolgáld bármilyen igényét, akkor azt megteszed. 
A lány arcán látszott, hogy nem ezt a választ várta. Több ráhatást szeretett volna a helyzetre, de tudta, hogy szolgaként nincs szava és döntési joga. Most még van... ha nem vállalja.
•	Mikor jönnek a vendégek? - kezdte a lány.
•	Van két óránk még, mire befutnak.
•	Ugye a tabuimat és határokat ők is tudják?
•	Igen, mindenbe be vannak avatva, és el is fogadták. A szabályok betartása az én feladatom, ha valamelyikük átlépi, akkor repül, és soha többé nem jöhet.
•	Pontosan hányan is lesznek, akiket szolgálnom kell?
•	Velem együtt öten leszünk, mindegyik az ismerősöm, vagy a barátom. Voltak már nálam vendégségbe, ismerik a dörgést, és nem te vagy az első szolga, aki csatlakozik a hétvégénkhez.
A lány hosszú csendet tartott, átgondolta mi várhat rá. Nagyot fújtatva végül is elhatározásra jutott.
•	Azt hiszem, vállalom.
A férfi felemelkedett az asztal mellől és odalépett a lányhoz. Megsimogatta az arcát, majd rámosolygott.
•	Figyelj kislány! Ez nem egy ”azt hiszem” játék! Vagy szívvel lélekkel benne vagy, és végig csinálod, vagy jobb, ha most elmégy. Ha nem tudod, hogy akarod-e, és meg tudod-e tenni, akkor inkább most menj haza. De ha valóban beleegyezel a szolgálatba, akkor attól a pillanattól kezdődik is. Jól gondold át, mert most még dönthetsz úgy, hogy elmész, utána csak akkor, ha én mondom, hogy vége a szolgálatnak. Megértetted?
A lány minden porcikájával erre vágyott, mégis valami visszatartotta. Nem ismerte eléggé a férfit, hogy megbízzon benne, és félt, hogy valóban vigyázni fog-e rá, vagy átveri. Persze eddig semmi okát nem adta annak, hogy ne bízzon meg benne, de akkor is ott volt a félsz. 
•	Igen, megértettem. Vállalom Uram, szeretnék az Ön és a vendégei szolgája lenni ettől a pillanattól addig, amíg az Úr jónak látja!
•	Helyes! Ebben bíztam! - és újra megsimogatta a lány arcát.
•	Szeretném Uram behozni a csomagomat az autóból!
•	Nincs rá szükség! Ruháid, az a kevés, amit viselhetsz, a szobádban van, az egyéb szükséges dolgok pedig a fürdőszobában vannak kikészítve.
•	De Uram, nekem szüksé…!
Az ellenkezést az átható tekintet és az emelkedő kéz szakította a félbe. Végül is nem volt szükség pofonra, a lány azonnal elhallgatott.
•	Arra van szükséged, amit én és a vendégeim akarnak tőled! Mostantól te már szolgálsz! Engedelmességet és alázatot várok el, nem pedig feleselést! Megértetted?
•	Igen Uram! Bocsásson meg Uram! - válaszolt a lány remegő hangon.
•	Megbocsátok! Vetkőzz le! Ott a láda a sarokban, abba pakolj bele mindent. Ruhádat, táskádat, telefonod, kocsikulcsod... mindent!
A lány bólintott, és lassan vetkőzésbe kezdett. Ugyan kellemes meleg volt a házban, mégis libabőrös lett, amint szépen lassan megszabadult minden ruhájától. Szégyenlőssége lassan oldódott, a testét takargatva próbált túllendülni zavarán. Ruháit összehajtva a ládába pakolta azokat, majd mikor végzett, próbált egyenesen kihúzva megállni hétvégi Ura előtt. A férfi mustrálva tekintett végig a meztelen lányon, enyhe mosollyal az arcán. Majd odalépett hozzá.
A mustra immár fizikai vizsgálattá vált, apró érintések és simítások kezdték felfedezni és vizslatni a testét, a lány pedig mozdulatlanul tűrte, ahogy a férfi mindenét alaposan mégérintette. 
A hajával kezdte, megsimogatta, csomóba fogta, majd feje fölé emelte. Az arcával folytatta, piciny fülének évét követve simította végig a fülkagylót.
•	Vedd ki a fülbevalót! - szenvtelen hang szólalt meg, a lány pedig azonnal cselekedett.
A száj következett, kezdetben csak az ajkak simítása, majd a férfi hüvelykujja benyomult a fogak közé, a nyelvet simítva végig.
•	Nyelvpiercing! - a lány pedig ismét cselekedett.
A nyak következett, apró simításokkal némi szorongatással megfűszerezve, a férfi tekintete pedig találkozott a lány alázatos pillantásával. 
•	Nyaklánc! - suttogta halkan a lány fülébe a férfi.
A vállak után a hát, a kezek, majd a mellek következtek, az érintésre a lány bimbója azonnal megkeményedett, majd nagyot sóhajtva, adta jelét, hogy egyre jobban felizgult. A férfi elégedetten nézett le a vágyakozó tekintetű szolgálóra, majd tovább haladt a keze a has és a punci irányába. Amikor a furakodó ujjak végre a csiklót is elérték, a lány lábából szinte azonnal kifutott az erő, kénytelen volt megkapaszkodni a férfiban. Amikor pedig az egyik ujj a nedves hüvelybe furakodott, a lány ajkait átható nyögés hagyta el. Aztán a férfi némi izgatás után kihúzta a lányból az ujját, félbehagyva a szolgáló kielégítését. A dörgő hang kizökkentette a lányt.
•	Menjél zuhanyozni, jobbra a második ajtó, a fürdőszobád. - lépett el tőle a férfi.
A lány szemrehányóan, és vágyakozóan nézett Urára, várva, hogy fejezze be a kielégítését.
•	Jobb ha most megérted! - lépett vissza a férfi hozzá - Nem a te élvezeted számít, csak az Uradé az ő vendégeié. Ha kapsz élvezeted, tekintsd ajándéknak, de ne is gondolj arra, hogy elvárhatod. Te szolgálsz, nem pedig Én, pláne nem a vendégeim. Megértetted?
•	Igen Uram! Bocsánat, hogy önző voltam - és a lány lassan a fürdőszoba felé kezdett toporogni.
•	És még valami! Ma már másodszor kérsz bocsánatot! Mostantól, ha valamiért bocsánatot szeretnél kérni, mert úgy gondolod hibáztál, kéred a büntetésed is mellé! Megértetted?
•	Igen Uram! - majd a lány imbolyogva elindult a fürdőszoba felé, a férfi pedig követte, hogy felügyelje a lány tisztálkodási folyamatát. 
Folyt.köv.